Mi az az endometriózis?
Az endometriózis egy krónikus nőgyógyászati betegség, melynek előfordulása igen gyakori, a legfrissebb adatok szerint a termékeny korban lévő nők kb. 5-15%-ánál fordul elő (azaz kb. minden 10. nőnél). Amellett, hogy sok esetben nehezítheti a gyermekvállalást, az endometriózis mindennapi életvitelre is igencsak rányomhatja a bélyegét, hiszen gyakran fájdalmas menstruációval, krónikus alhasi görcsökkel, valamint fájdalmas szexuális együttléttel társul, sőt a bélrendszer normál működésére is kihatással lehet (pl. székrekedés, véres széklet/vizelet formájában).
De mi okozza ezeket a problémát? Az endometriózis „lényege”, hogy a méh belső nyálkahártyájához (vagyis az endometriumhoz, innen ered a betegség elnevezése) hasonló szövetek a méhen kívül is megjelennek. Mivel ezek a szövetek ugyanúgy követik szervezet hormonális/ciklikus változásait, mint a méhben normál körülmények között jelen lévő endometrium, így ezen szövetek jelenléte az extrauterin (méhen kívüli) térben komoly fennakadásokat és fájdalmat okozhat a többi szerv működésében.
Arra, hogy az endometriózis pontosan miért alakul ki, egyelőre nincs egyértelmű válasz, de a kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a hátterében nem egy konkrét okot kell keresni, hanem sokkal inkább több tényező együttese lehet az, ami hajlamosít az endometriózis kialakulására. Az eddigi tudásunk szerint ilyen tényezők lehetnek a genetikai hajlam, a nem megfelelő életmód, vagy épp a krónikus stressz.
Az endometriózis megélése – hogyan hat a pszichés állapotunkra?
Az, hogy kinek mennyi kellemetlenséggel és fájdalommal jár a betegség (illetve annak kezelése), vagyis, hogy mekkora a megélt betegségteher mértéke egyénenként változhat. Van, aki a fennálló – akár súlyos – problémák ellenére is szinte tünetmentes, másoknak viszont igen erőteljes, ciklikusan visszatérő fájdalmakat okoz az endometriózis, ami igen csak megnehezítheti a betegséggel való együttélést.
Az endometriózis pszichés állapotra gyakorolt hatásával foglalkozó kutatások első sorban a fájdalomélélményt jelölik meg, mint a mindennapi életvitelt leginkább megkeserítő tényezőt. Az endometriózissal élő nők körében a fájdalom jellemzően krónikus kismedencei eredetű, vagy a menstruációhoz kötődik, s az élet szinte minden területére kihatással lehet, úgy mint:
- a mindennapi tevékenységek végzésére (pl. házimunka, sportolás)
- a munkavégzésre (annak minőségére, a munkából való kimaradásra)
- a szexuális életre (pl. fájdalmas együttlétek, szexuális életminőség-romlás)
- a szociális életre (pl. társas életből való visszahúzódás, programokból való kimaradás)
A fájdalom miatti csökkenő aktivitás, szexuális (és ezzel összefüggésben néha párkapcsolati gondok) könnyen az élettér beszűküléséhez vezethetnek, melynek során a korábbi tevékenységek és örömforrások háttérbe szorulnak, s a mindennapok inkább a betegség köré szervezőnek. Ezt a folyamatot erősítheti az endometriózis során szintén sok esetben tapasztalt folyamatos fáradtság és kimerültség is.
A fájdalmon túl az éritettek gyakran számolnak be arról, hogy a betegség következtében megváltozott az önmagukhoz, a saját testükhöz és a női identitásukhoz való viszonyuk. Egy krónikus betegséggel való szembenézés mindig nehéz, hiszen alapjaiban rengeti meg az ember saját testébe, annak egészséges működésébe vetett hitét, de különösen igaz ez akkor, ha a probléma ilyen szorosan kötődik a reprodukcióhoz és a nemi szerepekhez, hiszen ebben az esetben nem „csak” egy egészségügyi problémával kell szembenézni.
Az endometriózis által okozott közvetlen és közvetett problémák (pl. a betegség anyagai terhei, vizsgálatok kellemetlenségei) egyaránt fokozhatják a megélt stressz és szorongás mértéket, bizonyos esetekben akár depresszív és szorongásos tünetek, hangulatingadozások is megjelenhetnek. Azt, hogy kinek mekkora pszichés terhet jelent a betegséggel való együttélés, a megélt fájdalmon és a tünetek okozta diszkomforton túl olyan tényezők is befolyásolhatják, mint a személyiségbeli vonások, az egyéni fájdalomtolerancia mértéke, illetve a környezeti faktorok.
A kutatások alapján a mentális jóllét megőrzése szempontjából protektív tényező lehet például a magasabb önértékelés, a hatékonyabb megküzdési stratégiák, a stabil párkapcsolat, valamint a nagyobb társas támogatás is. (Utóbbira azért is érdemes nagy hangsúlyt fektetni, mivel – ahogy arról korábban szó volt – az endometriózis tüneteinek következménye sokszor épp a társas izoláció felé terel).
Ugyan az endometriózis véglegesen nem megszüntethető probléma, azonban az orvosi beavatkozások mellett (melyek jelentősen képesek csökkenteni a fájdalmat) léteznek egyéb olyan módszerek is, amelyek könnyebbé tehetik a betegséggel való együttélést, s így csökkenthetik a betegségterhet. Ezen módszerek közé sorolhatók például a különböző relaxációs technikák (pl. meditációs gyakorlatok, autogén tréning, progresszív izomrelaxáció, jóga), de segíthet a fájdalommenedzsmentben a mindfulness is.
Mindemellett persze a pszichés támogatás igénybevétele és szakember felkeresése is jó ötlet lehet, hiszen egy krónikus betegség esetén olyan új kihívásokkal kerülünk szembe, amik egyúttal új megküzdéseket is igényelnek tőlünk. Ugyan egyénenként változhat, hogy kinél milyen tünetek kerülnek inkább előtérbe az endometriózis következtében, s ezek mekkora szenvedésnyomást okoznak a számára, az azonban biztos, hogyha a tünetek testi kezelése mellett figyelmet fordítunk a mentális egészésünkre is, az hosszútávon mind testileg, mind pedig lelkileg a javunkra válik.
Forrás: Pápay N. & Rigó A. (szerk.) Reprodukciós Egészségpszichológia. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest
Írta: Horváth Viktória
