A legújabb kutatások szerint a termékenységi zavarokkal küzdő párok körülbelül 50 %-ánál a férfi partner nemzőképességi problémája áll – legalábbis részben – a nehezített gyermekvállalás hátterében. Míg a nők esetében leggyakrabban a petefészkek és a petevezető nem megfelelő működése, valamint hormonális zavarok nehezíthetik a fogantatást, addig a férfimeddőség gyakran a spermiumokkal, azok számával, mozgásával, alakjával, élettartamával, illetve az általuk hordozott DNS állománnyal függ össze.
Azt, hogy mi okozhatja a férfiak termékenységi zavarait, csakúgy, mint a nőknél, számos tényező, illetve azok együttese határozhatja meg. Ezeket a tényezőket általánosságban két csoportra tudjuk osztani, külső és a belső okokra. A belső okokhoz sorolhatjuk azokat a problémákat, melyek a szervezet alapvető működéséből erednek, a külső okokhoz pedig a mindazok a hatások tartoznak, melyek a szervezetet kívülről érik, s közvetett vagy közevetlen módon gyakorolnak hatást a reproduktív működésre.
Belső okok lehetnek:
- a veleszületett/genetikai rendellenességek (pl. rejtettheréjűség, elzáródás),
- a hormonális vagy immunológiai problémák,
- rosszindulatú megbetegedések
Külső okok lehetnek:
- a különböző (akár szexuális úton terjedő) fertőzések,
- a heréket érő traumák (pl. heresérülés),
- a túl sok ülés,
- a herék túlmelegedése,
- dohányzásból, alkohol-és szerfogyasztásból eredő ártalmak,
- életmódbeli tényezők (pl. nem megfelelő táplálkozás, rendszeres testmozgás hiánya)
A termékenység kérdése tehát a férfiak szempontjából is összetett, így a női partner kivizsgálása mellett érdemes figyelmet fordítani a spermakép és összességében a férfi reprodukciós szervrendszer alapos kivizsgálására is. A tudományos fejlődésnek köszönhetően szerencsére ma már számos eszköz áll rendelkezésre, melyek segítenek a pontos diagnózis felállításában, illetve az annak megfelelő kezelési tervek kidolgozásában. A mai technológiák például már lehetővé teszik azt, hogy még ha fenn is állnak bizonyos problémák, mégis képesek vagyunk megtermékenyítésre alkalmas ivarsejteket kinyerni, és azokat hagyományos IVF vagy ICSI eljárások során felhasználni.
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az orvosi beavatkozások mellett a férfiak maguk is sokat tehetnek a reprodukciós egészségük támogatásáért. Kis odafigyeléssel a megfelelő életmódra és a megfelelő fizikai környezet kialakítására (pl. kevesebb üléssel), máris nagy lépést tettek a sikeres fogantatás irányába.
Nem szabad megfeledkeznünk továbbá a lelki egészség megőrzéséről sem. Habár jellemzően a nők vannak „kiemelt helyzetben” a gyermekvállalás folyamatában, ugyanakkor a sikertelenségek a férfiakat is épp úgy megviselhetik, mint a nőket. A csalódottság, az aggodalom, bizonytalanság és a veszteségek nehéz érzései a férfiakat sem kímélik, ugyanakkor ők jellemzően egészen más megküzdési stratégiákat alkalmaznak ezek leküzdésére. A megélt szorongásuk pedig hatványozottan felerősödhet akkor, ha nem csak a gyermekvállalás nehezítettségével, hanem saját testük működésének tökéletlenségével is szembe kell nézniük, ami nem utolsó sorban saját férfiasságuk megélésével is nagyban összefügghet.
Ugyan az elmúlt években növekvő tendenciát mutat azon férfiak száma, akik pszichés támogatást keresnek és szakemberhez fordulnak a nehezített gyermekvállalás okozta érzelmi terhek miatt, ám még mindig jóval kisebb az arányuk a nőkhöz képest. Ha a férfiak mégis pszichológushoz fordulnak, azt is sokszor inkább párban teszik, s sokkal inkább a párjuk támogatása, esetleg a párkapcsolati konfliktusok okozta problémák rendezése motiválja őket, s kevésbé a saját belső folyamatiakkal, elakadásaikkal való szembenézés (bár a kettő egymástól elválaszthatatlan). Ehhez hozzá tartozik persze az is, hogy a férfiak gyakran elkerülő megküzdési stratégiát folytatnak, vagyis igyekeznek érzelmileg minél jobban eltávolodni a megterhelést okozó élethelyzetektől, elterelni a gondolataikat, különböző tevékenységekbe menekülni. Amellett, hogy ez a stratégia (bizonyos szempontból) sokszor tényleg hatékony lehet, hiszen ideig-óráig valóban fellélegzést ad a nyomasztó érzések alól, ugyanakkor a mentális és lelki egészség hosszútávú megőrzéséhez az is szükséges, hogy ezekkel a nehézségekkel igenis szembenézzünk, akár szakember bevonásával.
Érdekes tapasztalat, hogy amikor a férfiak valamilyen oknál fogva mentál-egészségügyi ellátást keresnek, attól a problémától függetlenül, amivel eredetileg érkeztek, sokaknál kiderül, hogy a múltjukban vannak olyan gyermekvállalással kapcsolatos események (például vetélések, hosszan elhúzódó próbálkozások, lombikozás), melyek mély nyomot hagytak bennük, de ott és akkor ezekkel nem tudtak/akartak szembenézni, de a terápia során mégis felszínre (és ideális esetben feldolgozásra) kerülnek.
A férfiakat és az ő mentális jóllétüket tehát épp oly fontos figyelembe venni és támogatni a nehezített gyermekvállalás élethelyzetében, mint a nőkét. Egy pár megküzdése akkor lehet a leghatékonyabb, ha együtt, egymást támogatva tudnak szembenézni a nehézségekkel, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mindkét fél hangsúlyt helyezzen saját pszichés egészségére.
Írta: Horváth Viktória, Juhász Anna
