A gyermekvárás természetes útján falakba ütközve sok pár dönt a lombikprogram elkezdése mellett. A döntés meghozatala azonban megannyi kérdést és kételyt vethet fel az érintettekben, többek között a beavatkozások esetleges kockázatával kapcsolatban. Mivel évről évre egyre több gyermek születik mesterséges megtermékenyítés segítségével, így számos tanulmány is foglalkozik a témával, annak érdekében, hogy minél hitelesebb információkat tudjanak megosztani mind a párokkal, mind a szakemberekkel. Mivel az út, amelyre a párok lépnek számos megpróbáltatással és kihívással járhat, így különösen fontos, hogy a lehető legtöbb ismerettel felvértezve vághassanak bele a procedúrákba.
A lombikprogramban való részvétel nehézségeiről…
A kezelések testileg és lelkileg is stresszesek, megterhelőek lehetnek a pár mindkét tagjára nézve. Nőként fizikálisan és mentálisan újra és újra felkészülni a vizsgálatokra, orvosi és műtéti beavatkozásokra végtelenül kimerítő, nem beszélve a hormonkezelések okozta változásokról, amelyek még inkább tetézhetik a sokszor egyébként is változékony és kiélezett érzelmi állapotot. A pár férfi tagjaként sem kisebb a feladat, mint a saját szorongások és aggodalmak leküzdése mellett folyamatos támaszként jelen lenni a partner számára.
Lombik kezelések és a daganatos megbetegedések – Honnan tájékozódjunk?
Szerencsére napjainkban egyre több tudományos kutatás foglalkozik a lombikprogram és a daganatos megbetegedések összefüggéseivel, kiemelten a mellrák kialakulási kockázatának növekedésével, így a témáról való tudásunk is egyre bővül. Ugyan nem véletlen – ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk –, hogy épp a mellrák kerül előtérbe a lombikprogram lehetséges mellékhatásaként, azonban a kérdés sokkal árnyaltabb annál, mintsem, hogy egyértelmű kijelentéseket tehessünk az összefüggéseket illetően.
Az interneten böngészve ugyanakkor könnyen szembe kerülhetünk olyan megtévesztő, álhíreket terjesztő cikkekkel, videókkal, amelyek sokszor teljesen alaptalanul, vagy nem hiteles kutatásokra hivatkozva egyértelműsítik és felnagyítják a problémát, ezzel további szorongásokat ültetve el bennünk. Érdemes ezért mindig szemfülesnek lenni és utánanézni, hogy az olvasottak valóban megbízható, hiteles forrásból származnak-e, és csak ezek után eldönteni, hogy valóban elhisszük-e az olvasottakat, látottakat. A forrás megbízhatóságát támaszthatja alá, ha a cikk, amit olvasunk minél frissebb, vannak megjelölt hivatkozásai, fel van tüntetve a szerző, illetve ha olyan oldalon jelenik meg, melyről jó eséllyel feltételezhetjük, hogy nem csak kattintatásvadász cikkeket közöl. Az már csak hab a tortán, ha utána tudunk nézni akár a kutatóknak, vagy a kutatás hátterének.
De miért pont a mellrák?
A lombikprogram során az orvosok különféle hormonális készítményeket segítségül hívva igyekeznek a szervezetünket a lehető legalkalmasabbá tenni a petesejtek leszívására, majd azok visszaültetésére a megtermékenyítés után. A petefészkek működésének a serkentésével azonban megemelkedhet a szervezet ösztrogén szintje is. Az ösztrogén (vagyis a tűszőhormon) a női szervezet legfontosabb nemi hormonja, amely részrt vesz a másodlagos nemi jellegek – így az emlők – kialakulásában is. Az ösztrögénszintnek a hirtelen megemelkedése emiatt az emlőkben, annak sejtműködősében esetleg zavart okozhat, ezáltal növelve a mellrák kialakulásának kockázatát.
Mit mondanak a kutatások?
Farhud és munkatársai (2021) áttekintő cikkükben 100 olyan kutatás eredményét igyekeztek összefoglalni, amelyek a lombikprogram hormonkezeléseinek hatását a mellrák kialakulási kockázatával összefüggésben vizsgálták. A vizsgálatba bevont kutatások eredményei gyakran egymásnak ellentmondónak bizonyultak, mivel azonban néhány tanulmány, még ha csak nagyon enyhe mértékben is, de kimutatta a mellrák kialakulásának kockázatának növekedését, így a kutatók azt a konklúziót vonták le, hogy a mellrákot, mint lehetséges rizikótényezőt érdemes szem előtt tartani az IVF kezelésekben való részvételkor, és erről informálni a pácienseket.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a betegség kialakulása egyénenként mindig nagyon sok tényezőtől függhet. A nagy mintaszámú vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kezelések szempontjából a mellrák kialakulásának kockázata azoknál nőhet, akik hosszabb ideig kaptak terápiát, illetve azoknál a nőknél, akik a 40 évnél idősebbek. Ha az örökletes hajlamot nézzük, azon nők, akiknek a családjában már előfordult mellrák, főleg, ha azt elsőágú női rokonnál diagnosztizáltak, szintén hajlamosabbak arra, hogy a lombik eljárás után érintettek legyenek daganatos betegedésben.
Mindezek tudatában – ahogy erre a kutatók is felhívják a figyelmet – a kezelési folyamatot övező tudatosság hihetetlenül fontos lenne, hogy beépüljön az orvosi és pszichológiai ellátásba, hogy a lombikprogramra jelentkező nőket tájékoztatni tudják a reprodukciós eljárások esetleges kockázatairól, következményeiről. Mindemellett pedig a mellrák családi kórtörténetének feltérképezésére is érdemes lenne különös hangsúlyt fektetni, hiszen kizárólag így van lehetőség az egyéni rizikótényezők kizárására (vagy épp felfedezésére), és mindezek alapján a kezelőorvossal együttesen a kezelés megkezdéséről való tudatos döntés meghozatalára.
A termékenységi kezelések új, felkavaró élményeket hoznak, és rendkívüli alkalmazkodó képességet kívánnak a pároktól, így ebben az élethelyzetben mindenre felkészülni és előrelátónak lenni szinte lehetetlen. Sokszor felmerülhet a kérdés: mit és mennyi ideig vállaljunk be a sikeres gyermekvállalásért? Ezeket a nehéz döntéseket sajnos önmagunknak kell meghoznunk, de az érzéseink és gondolataink tisztázására, valamint, hogy minél hitelesebb információk alapján mérlegelhessünk, akár érdemes lehet szakmai segítséget is igénybe vennünk.
Zárszóul pedig néhány gondolat az öngondoskodásról:
Fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, ne féljünk önmagunkban vagy a párunkkal tisztázni gondolatainkat. Kapcsolatainkban merjünk megnyilatkozni. Igyekezzünk tisztán látni magunkat, és nem lekicsinyelni. Olvassunk, tájékozódjunk, hogy érzelmi és értelmi tekintetben is minden lehetőségre felkészítsük magunkat, hogy jóval és rosszal egyaránt szembe tudjunk nézni. Szakítsunk időt magunkra, tegyük azt, amihez igazán kedvünk van, simogassuk a lelkünket és óvó figyelemmel vigyázzunk rá!
Források
Aimagambetova, G., Issanov, A., Terzic, S., Bapayeva, G., Ukybassova, T., Baikoshkarova, S., … & Terzic, M. (2020). The effect of psychological distress on IVF outcomes: Reality or speculations?. PLoS One, 15(12), e0242024.
Asazawa K. (2015). Effects of a partnership support program for couples undergoing fertility treatment. Japan journal of nursing science: JJNS, 12(4), 354–366. https://doi.org/10.1111/jjns.12074
Cullinane, C., Gillan, H., Geraghty, J., Evoy, D., Rothwell, J., McCartan, D., McDermott, E. W., & Prichard, R. S. (2022). Fertility treatment and breast-cancer incidence: meta-analysis. BJS open, 6(1), zrab149. https://doi.org/10.1093/bjsopen/zrab149
Farhud, D. D., Zokaei, S., Keykhaei, M., Hedayati, M., & Zarif Yeganeh, M. (2021). In-Vitro Fertilization Impact on the Risk of Breast Cancer: A Review Article. Iranian journal of public health, 50(3), 438–447. https://doi.org/10.18502/ijph.v50i3.5583
Rockliff, H. E., Lightman, S. L., Rhidian, E., Buchanan, H., Gordon, U., & Vedhara, K. (2014). A systematic review of psychosocial factors associated with emotional adjustment in in vitro fertilization patients. Human reproduction update, 20(4), 594-613.
Stewart LM, Hart R. Long-Term Cancer Risks in Women after Treatment with IVF: Do We Have Any Answers Yet? Women’s Health. 2015;11(1):7-10. doi:10.2217/WHE.14.58
