Sokszor esik szó az egyéni terápiáról, azonban a csoportos terápia is van legalább annyira hatékony (ha nem hatékonyabb), mint az egyéni változat. Bár az egymással szorosan összefüggő és egymásra hatással lévő terápiás hatótényezők kétségkívül bonyolultak, van néhány konkrétan megfigyelhető faktor, amelyek hozzájárulnak a pozitív lelki változásokhoz. Vannak, amelyek érzelmek, mások a gondolkodás és megint mások a viselkedés szintjén fejtik ki hatásukat.
Irvin D. Yalom pszichiáter A csoport-pszichoterápia elmélete és gyakorlata c. könyvéből a következő hatótényezőit emelhetjük ki a csoportoknak:
A remény az egyik legfontosabb eleme a csoportoknak, hiszen ez az, ami bent tartja a csoporttagot a folyamatban, ami lényeges hiszen itt a pozitív változás hosszabb távon tud megmutatkozni igazán. Fontos a megfelelő tájékoztatás, a pozitív elvárások megerősítése és a tévesek korrigálása. Egy csoport általában valamilyen konkrét téma (pl.: várandós nők relaxációs csoportja) vagy probléma (pl.: perinatális gyász feldolgozás) köré szerveződik, így minden tagnak van kapcsolódási alapja a többiekkel. Reménnyel tölthet el mások változásának, fejlődésének megfigyelése, beszámolóik saját tapasztalatiakról pedig ösztönzőleg hathatnak.
Az egyetemesség szintén kiemelkedően fontos, hiszen sokan úgy vágnak bele a terápiába, hogy azt érzik egyedül vannak a problémájukkal, az ezzel kapcsolatos érzéseikkel. Azt gondolhatják, őket senki nem érti meg, senki nem tudja az ő fájdalmukat igazán átélni. Talán tényleg kevés azoknak a száma, akik a környezetükben átéltek hasonlót, arról nem is beszélve, ha az élethelyzet, amibe kerültek stigmatizálva van (pl.: egy vetélés kapcsán) vagy jelen van a szégyenérzet, önvád. Azonban ez amiatt lehet így, hogy az elszigetelődés miatt nehezebb kapcsolatot teremteni másokkal, így az intimitás is kevésbé jelenik meg. Ennek a következményei lehetnek:
- Nem értesülnek mások élményeiről, érzéseiről
- Nem tudnak lehetőséget teremteni bizalmas beszélgetésre
- Nem tudnak megerősítést kapni másoktól, hogy nem kizárólagos a problémájuk
- Nem kapnak elfogadást másoktól
Érdekesség: az egyéni folyamatban a terapeuta nem tárulkozik fel, míg a csoportban a többi tag egyenlő, kapcsolódnak egymással, így több lehetőség van kölcsönös megerősítésre!
Milyen pozitív folyamatok kapcsolódhatnak az egyetemességhez?
- Megkönnyebbülés, hogy az ember nincs egyedül az érzéseivel, így a világgal is közelebbi kapcsolat épül ki
- Ha valaki megoszt valamit magáról, segíti, hogy mások is így tegyenek
- Ambivalens érzések könnyebb elfogadása (pl.: gyász folyamat során az elvesztett iránt megjelenhet a szomorúság, harag, de a megkönnyebbülés érzése is) a megosztás által
Az információk átadása elősegíti a többlettudás megszerzését egy adott témáról (jellemzően, melyről a csoport szól), illetve a csoport kiválóan alkalmas tanácsok, javaslatok, útmutatás nyújtására és fogadására is (pl.: egy gyászfeldolgozó csoportban a vezető ismertetheti a gyász természetes lefolyását, annak „szakaszait”.). Ezen kívül módszereket is adhat (pl.: relaxációs technikák, kognitív technikák), melyek segíthetnek megküzdésben, és a várható nehézségekre való felkészülésben. A csoportok egy másik célja lehet emellett, hogy segít felismerni és korrigálni azokat az esetleges téves elképzeléseket, melyekkel a tagok rendelkeznek saját élethelyzetük, nehézségeik vagy betegségük kapcsán. A magyarázat és tisztázás önmagában is terápiás hatású, hiszen rendszerezik a belső világegyetemünket.
Az adok-kapokban benne van a kölcsönösség is. A csoporttagok megtanulhatják, hogy hogyan adjanak figyelmet és megértést egymásnak, s ezért cserébe jogosan várhatják el ugyanezt társaiktól. Sokan úgy mennek bele a csoportozásba, hogy úgy érzik nem tudnak mit adni a sorstársaiknak (vagy éppen fordítva: “Mit is kaphatnék tőlük?”) azonban, amikor megtapasztalják ennek az ellenkezőjét az kedvezőleg hat az önbizalmukra. Ezért is egyedülálló a csoportos műfaj, hiszen más pszichológiai intervenció során sokkal kevésbé nyílik lehetőség a hasznosság érzésének megélésére. Miután hasonló problémákban osztoznak, értékes javaslatokkal, felismerésekkel szolgálhatnak a többieknek, de a leglényegesebb hatótényező mégis az együttérzés, a jelenlét és a biztató, megtartó kapcsolat. Az emberek társas lények, és az alapvető kapcsolódási szükséglet kielégítése kiemelten fontos, különösen stresszhelyzetben.
Érdekesség: Sokszor készségesebben fogadnak el észrevételeket az emberek a csoporttagoktól, mint a vezetőtől az egyetemesség és a kölcsönösség miatt (spontánabbnak és hitelesebbnek értékelik a reakcióikat).
A csoport olyan, mint egy család. Leképezi a származási családunkat, hiszen itt is megjelenhetnek szülő-gyermek, testvér-testvér viszonyok, melyeknek rendezésére remek terepet kínál ez a környezet. Pl.: ha előjön valakiből az irigység (testvér-testvér viszony), akkor van esély rá, hogy az anno megélt figyelemhiányból származó negatív érzéseket most át tudja formálni az egyén, a csoport, valamint a csoportvezető segítségével. Ennek módja, hogy a csoporttag megosztja érzéseit, megkérdőjelezi a szerepeit és új alapszabályokat fektet le a kapcsolattal, illetve a viselkedésével kapcsolatban.
Lehetőség van új készségek tanulására is, akár szerepjátékok révén (pl. szerepjáték arról, hogy hogyan hoz fel valaki egy problémát a párkapcsolatban). Ellentétben a való élettel, a csoporttagok itt visszajelzést kaphatnak egymástól, s ezek mentén szervezhetik újjá saját viselkedésüket (pl.: mennyire kerüli a szemkontaktust vagy mennyire beszél öntelten). De ilyen lehet egy relaxációs módszer elsajátítása is (pl.: az autogén tréning vagy a várandós relaxáció), melyek célja a reziliencia fejlesztése, azonban a tanulási folyamatban fontos látni mások útját is, melyekből szintén tanulhatunk, sőt akár saját „visszajelző készségünk” is fejleszthetjük.
Csakúgy, mint gyermekként, az utánzásnak felnőtt korban is szerepe lehet a viselkedésünk alakításában. Egy csoportban könnyű ellesni a többiektől a különböző reakciókat, viselkedésmintákat, melyeket aztán mi is beépíthetünk, alakíthatunk saját személyiségünknek megfelelően.
A csoport egy idő után a külvilág mikrokozmoszává alakul, vagyis megjelennek a csoporton belül a tagok szociális univerzumainak verziói. A többiektől kapott visszajelzések, az önreflexió és az önmegfigyelés által tudatosodásra kerül rengeteg folyamat, melyeket utána a csoporttagok kivisznek a kinti életükbe, ezzel indítva be a változást (ami kint az bent, ami bent az kint.) A csoport pozitív visszajelzései növelik az önbizalmat, az autonómia és a hatékonyság érzését, éppen ezért egy idő után már nem is lesz szükség a csoportra.
Bár sokakban félelem lehet azzal kapcsolatban, hogy legmélyebb érzéseikről, titkaikról beszéljenek, mégis a hatékonyságvizsgálatok azt mutatják, hogy minél nagyobb az érzelmi élmény, annál hatékonyabb a tanulás.
Fontos azonban kiemelni, hogy ugyan nem minden csoport terápiás csoport (vagyis nem pszichoterápiás céllal jön létre), de minden csoportban érvényesülhetnek a fent bemutatott terápiás hatótényezők.
Szerző: Nagy Enikő
