Pásztor Katalin (pszichológus hallgató és reprodukciós szaktanácsadó jelölt) írása
Ha ehhez az íráshoz érkeztél, akkor gondolom már megfordult a fejedben, hogy a Ti családalapítási megoldásotok akár ebbe az irányba is tarthat. De könnyen előfordulhat az is, hogy csak nyitogatod az „ajtókat”, keresed az információkat, a kapaszkodókat, hogy merrefelé indulj, és bár korábban valószínűleg nem a gyermekvállalásról való gondolkozás töltötte ki a mindennapjaidat, de most, mivel úgy érzed eljött az idő, minden követ igyekszel megmozgatni annak érdekében, hogy a gólya végre hozzátok is bekopogjon.
Annak, hogy családdá váljatok, az örökbefogadás is egy lehetséges módja.
Vannak, akik az első pillanattól kezdve lehetséges opcióként gondolnak rá, másoknak az idő előrehaladtával kerül a látóterükbe ez az út, és vannak, akik soha nem tudják elfogadni, mint alternatívát.
Ezt az írást mindazoknak szánom, akiket egyszer már megcsapott a meddőség szele, és akik szeretnék tisztábban látni, hogy mik a lehetőségeik, és mik a lehetséges vonzatai egy ilyen döntésnek. Szakemberként azt vallom, hogy egy ilyen kérdéshez érdemes holisztikusan közelíteni. A gyermekvállalás egy egész élethosszra szóló döntés, viszont az örökbefogadás aktusával ez kissé eltérhet a „hagyományos”, jól ismert úttól. Kérdésesek sokasága merülhet fel, mint a jogi lehetőségek, a mentális hozadékok (a szülőknél, a környezetnél, a gyermeknél) és a technikai lebonyolítás tekintetében (pl. lombikkal összeegyeztethető-e, és mennyi ideig tart egy ilyen folyamat). Nem kívánom az örökbefogadást idealizálni és lebeszélni sem szeretnék senkit, hanem inkább igyekszem átfogóan, több aspektusból is megközelíteni a kérdést, s ezzel az érdeklődők számára egy komplexebb képet felvázolni.
Meddőség kérdése
A mai modern korban áthelyeződött a hangsúly a tekintetben, hogy mivel kell megküzdenie az embereknek a hétköznapokban. A háborúk és járványok ugyan továbbra is előfordulnak, de arányait tekintve ritkábban és közvetettebben kell szembenéznünk velük, mint korábban a történelem folyamán. Ellenben olyan problémák kopogtattak be az ajtónkon, amik bár nem újak, viszont olyan mértékeket kezdenek ölteni, melyek komolyabb aggodalomra adnak okot. Elegendő csak az elhízásra gondolni, mint korunk egyik népbetegségére, de a meddőséggel is egyre több párnak kell szembenéznie.
A meddőség tekintetében az orvostudomány sokáig csak a női nem zavarában gondolkodott, és kifejezetten a szomatikus tünetekre fókuszált. Itt még sajnálatos módon a lélek egyáltalán nem került a látómezőbe. Miután a meddőségi kérdések igen nagy arányában nem találtak orvosi magyarázatot elkezdték pszichés oldalról vizsgálni a kérdést, de még ebben az esetben is csak a nőknél jártunk, ami aggasztóan sok megbélyegzéssel és pszichés problémával járt. Az orvostudomány további fejlődésével a megmagyarázhatatlan meddőségek száma elkezdett csökkenni. Emellett a férfiak vizsgálatba vonásával mára azt is látjuk, hogy a meddőségi problémák területén a két nem egyenlő arányban reprezentálja magát. Mit jelent ez a számok tekintetében? A WHO megfigyelései alapján a felnőtt populáció 17,5%-ról elmondható, hogy az élete folyamán legalább egyszer 12 hónapnyi védekezés nélküli szex után is sikertelenséget éltek meg a fogantatásban. Azok száma, pedig akiknél ez az állapot hosszabb ideig fennáll és esetlegesen külső segítségre van szükségük 10-12%. Ebből kifolyólag a meddőség modern pszichoszociális definíciója már egy pár reprodukciós zavarának tekinthető.
Egy pár működészavarának.
Egy párnak, aki szeretné bővíteni kettejük egységét egy gyermekkel.
Egy gyermekkel, akire nekik többet kell várni.
Mikor kerül egy ilyen folyamatba az örökbefogadás kérdése?
Személyes tapasztalataim szerint mindenkinél máshol. Vannak, akiknek az első pillanattól kezdve természetes és elfogadható egy olyan gyermekkel való családalapítás, akivel nincs biológiai kapcsolatuk. Vannak, akiknek ez a felismerés csak sok évnyi sikertelen próbálkozás hatására kerül előtérbe, és sok bennük a kérdés és talán a kétely is a témával kapcsolatban. Ezzel ellentétben viszont, valakiknél elsődleges lehetőségként szerepel az örökbefogadás, mert nem szeretnének orvosi beavatkozásokon átesni, és vannak olyanok is, akik viszont semmilyen körülmények között nem választanák ezt a lehetőséget.
Pedig az örökbefogadás alapvetően végigkíséri a történelmet, hiszen azóta létezik, hogy ember van a földön. A Biblia is nagyon sok örökbefogadással kapcsolatos történetet rejt, de emellett a különböző kultúrák mítoszai és meséi is tele vannak ilyen históriákkal. Az örökbefogadás fogalma és folyamata igen változatos átalakuláson ment keresztül és jutott el a mai formájáig. A múlt század közepén az adoptációt sok helyen tabuként kezelték, hiszen meddőnek lenni stigmatizált állapot volt, így hangsúlyos volt az eljárás titkos volta. Később megfigyelhető volt a fejlettebb gazdasági országok odafordulása a fejletlenebb régiók felé, egyfajta „optimista-idealista” felfogás mentén, szolidáris gesztust mutatva a harmadik világ országaiban élőknek. Miután a nemzetközi örökbefogadás népszerűsége csökkent, a hangsúly egyre inkább áttevődött az intézményekben élő gyermekekre, és a meddőségi élethelyzetek csökkentésére.
Találkoznak a rendszerben az elvárások és a lehetőségek?
Az örökbefogadásról sokaknak egy újszülött jut eszébe, azonban ők az örökbefogadható gyermekek csak kis százalékát teszik ki. Az adatok azt mutatják, hogy az örökbe adható gyermekeknek csupán 4-14%-a 3 év alatti. A legtöbb (55-73%) 10 évnél idősebb. Emellett az örökbe fogadható gyermekek egyharmada fogyatékkal él, de nekik csak a 2%-a talál családra. Így annak az esélye, hogy valaki egy kaukázusi rasszú, egészséges újszülöttet kapjon viszonylag kicsi, ezért fordulhat elő, hogy az átlagos várakozási idő 3-4 éve, de nem ritka, hogy valakik 6-7 éve várjanak.
Idősebb gyermekeknél felmerül a kérdés, hogy az egészséges kötődést megnehezíti-e a gyermek család nélküli, nevelőotthonban töltött időszaka. Emiatt nagy a felelőssége az örökbefogadó szülőknek, hogy átsegítsék a gyermeket ezen a nehéz kezdeti perióduson. A sikeres örökbefogadás egyik kulcsa, hogy a szülőjelöltek eléggé felkészültek-e szeretetteljes kapcsolat kialakítására egy olyan gyermekkel, akivel biológiai értelemben nincs kapcsolatuk. A vérszerinti gyermeküket nevelő párok esetében is nagyon megváltozik az élet, miután megszületett a gyermek, nekik azonban van közel 9 hónapuk felkészülni a kihívásokra. Az örökbefogadóknál ez a lehetőség nem adatik meg. Furcsa kettőssége a helyzetnek, hogy míg ez a folyamat rendszerint nagyon időigényes a hosszú várólisták miatt, mégis bizonytalan marad a gyermek érkezése a tekintetben, hogy hirtelen és váratlanul csöppen a család életébe. Ez pedig sokaknál szorongást és egyéb negatív érzelmeket hozhat felszínre.
Nehézséget okozhat még a leendő szülők gyermekkel kapcsolatos fenntartásai és kimondatlan elvárásai, amik gyakran nem egyeznek a gyermek természetével. A gyermek családba kerülése, főleg újszülött esetében igen váratlan, így a családi harmónia sem tud azonnal kialakulni, nagyobb gyermekeknél pedig a megváltozott környezethez való adaptálódás is időigényes folyamat.
Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy „vajon képes leszek-e ugyanúgy szeretni, mintha a saját gyermekem lenne?” Azonban ezek a kétségek csak átmenetiek, mint ahogy Rucska Andrea és Kiss-Tóth Emőke interjús kutatásából is kiderült (http://www.irisro.org/pedagogia2016konfkotet/21RucskaAndrea-KisTothEmoke.pdf). Ebben részletesen kifejtik az örökbefogadást követően esetlegesen felmerülő nehézségeket a családi fészekben. A szülők nagy része egyet értett abban, hogy a következetesség és a rendszeres napirend kialakítása mellett a megfelelő figyelem és a szerető gondoskodás megadása nagyban hozzájárult a sikeres adaptációhoz. Nagyobb gyermekeknél sűrűn előforduló probléma volt az örökbefogadó anyától való szeparáció, de szinte minden gyermek erősen vágyott az emberi közelségre. Sok minden nem volt természetes számukra, legyen az egy meleg lakás, vagy a napi tisztálkodás, esetleg magának a fürdőszobának a látványa. Mindezek ellenére sokszor egy hosszabb szocializációs időszak után, de általában egy fél év leteltével ezeknek a gyerekeknek sikerült behozniuk a lemaradásaikat. Túlnyomó többségben az ilyen családot a folyamatban támogatja a rokonság és a barátok köre, azonban a gyermekeket a kortárs közösségekből érhetik atrocitások, ha kiderül a családi státuszuk.
Látható, hogy az örökbefogadás egyrészt nehéz, mert eddig nem ismert helyzetek és nehézségek elé állítja az összes résztvevőt, így főként az elején igen megterhelő lehet mindenki számára. Másrészt egy csodálatos folyamat, hiszen az örökbefogadott esélyt kap egy biztonságos szerető környezetben való felnövekedéshez, az örökbefogadó pedig lehetőséget, a szülői szerep megéléséhez.
A magyar jogi szabályozások elsősorban a házaspárokat preferálják, valamint az örökbefogadó pár mindkét tagjának magyar állampolgárnak kell lennie. A gyereknél a szülők legalább 16, legfeljebb 45 évvel lehetnek idősebbek és a jelentkezőnek minimum 25 évesnek kell lennie. Ha valaki szeretné a lehető leginkább átfogóbb képet kapni a lehetőségekről, szabályokról és ajánlásokról, akkor mindenképp látogasson el a https://orokbe.hu/eloszor-vagy-itt/orokbefogadas/ oldalra, ahol minden hasznos információt tematikusan megtalál.
És mi a szakmai álláspont az örökbefogadás és a lombikkezelések tekintetében?
Ebben nincs konszenzus. Ami biztos, hogy jogi akadálya nincs hivatalosan, csak ajánlások léteznek.
Sokan azt gondolják, hogy mindenképp abba kell hagyni a lombikkezeléseket és végérvényesen lemondani a vérszerinti gyermekről, ahhoz, hogy teljes odafordulással tudjanak elindulni ezen az úton, viszont vannak, akik szerint a lombik lezárása nem jelent egyet az örökbefogadás melletti teljes kiállással, így szerintük ez sem jelent nagyobb elköteleződést.
A helyzet nehézsége az idői szorításában rejlik, mivel az örökbefogadásra az átlag jelentkezők életkora 40 év, a várakozási idő minimum 3-4 év, és 45 év lehet a maximális korkülönbség. A lombikeljárásban lévő nők általában 37-40 évesek, és átlagosan minimum 3-4 kezelés szükséges egy várandóssághoz. Láthatóan a két idősáv nagy részben lefedi egymást, így nehéz helyzetbe kerülhetnek, azok, akiknek mindkét megoldás megfelelő.
Mostanra a hétköznapokban egyfajta „lopakodó szigorítás” lett megfigyelhető. A törvény nem mondja ki, hogy nem lehet a két eljárást egyszerre folytatni, a leellenőrizhetősége sem lehetséges semmilyen adatbázisból, azonban egyre több helyen a párt már az örökbefogadásra történő jelentkezéskor, a telefonban megkérdezik, hogy részt vesznek-e asszisztált reprodukciós eljárásban, és addig nem fogadják a jelentkezőket, míg nem zárulnak le az orvosi eljárások. Az is előfordulhat, hogy bár a párt fogadják, és alkalmasságot is kap, azonban kiajánlás nem érkezik meg hozzájuk, míg nem zárták le a lombikos próbálkozásokat (https://orokbe.hu/2020/08/24/lombik-es-orokbefogadas-egyszerre/ ).
Fentiek alapján mindenkinek magának kell mérlegelnie és eldöntenie, miként jár el. Olyan történetekre is találunk példát, amikor a pár egy sikeres örökbefogadás után továbbra is próbálkozik a mesterséges megtermékenyítéssel, annak érdekében, hogy a már meglévő gyermeküknek testvére legyen, és végül sikerrel járt a harmadik kezelés, így jelenleg két gyermekes családként élik a mindennapjaikat. Ők kifejezetten azt javasolták, hogy gondolkodjanak el a párok az örökbefogadáson a lombikbébiprogram mellett is, mivel fontos egyfajta komplex szemlélet egy olyan hatalmas rendszerben, ahol könnyen elvész az ember (https://gyerekszoba.hu/terhesseg/tanacsom-a-lombik-mellett-inditsd-el-az-orokbefogadast/ ). Van olyan történet is, ami ennek pont az ellenkezőjéről számol be. Kinga és férje épp az ötödik lombik eljárás közepén álltak, mikor váratlanul kaptak egy kiajánlást egy újszülött babához. A gyermeket örökbe fogadták így lettek teljes család, azonban ennek következtében nagyon nehéz kérdések elé állította őket az élet. Lemondtak arról, hogy tovább bővítsék a családot, de még nem döntöttek a lefagyasztott embriók sorsáról (https://divany.hu/szuloseg/2015/05/25/tegnap_orokbefogadtunk_ma_nem_lesz_lombik/ ).
Sokféle út van, ami járható, és egészen biztos, hogy ezek nagy része nem, vagy csak rendkívül nehezen tervezhető. Ugyanúgy, ahogy a nehezített teherbeesés egy váratlan eseményként toppan az életünkbe, a többi esemény is sokszor nehezen számítható ki. Ami biztosan állítható, hogy egyaránt fontos a lelki és mentális felkészültség az orvosi kezelések mellett, hogy ezekben a nehéz és sokszor embert próbáló helyzetekben is képesek legyünk jó döntéseket hozni.
