Pásztor Katalin (pszichológus hallgató és reprodukciós szaktanácsadó jelölt) írása
A petesejt donáció egyszerre tűnhet ijesztő és idegen megoldásnak, ugyanakkor nagyszerű lehetőségnek is azok számára, akiknél a saját ivarsejtes fogantatás valamilyen oknál fogva nem tud megvalósulni. Az alábbiakban a petesejtdonáció témáját járjuk körül.
Mikor lehet szükség petesejt donációra?
Az asszisztált reprodukciós kezelések során a női petefészkekből leszívott petesejteket megtermékenyítik, majd az így létrejött embriókat visszaültetik a nő méhébe. Azonban az IVF kezelések nem mindig vezetnek sikerre, így ha az orvos úgy látja célszerűnek, javasolhatja a petesejt donációt. Ez lehetőséget ad azoknak is megélni a várandósság örömeit, akiknek nincs elegendő mennyiségű vagy minőségű saját sejtjük a kezelésekhez.
Mivel a gyermekvállalás napjainkban egyre későbbre tolódik, így azok körében, akik 35-40 éves koruk fölött döntenek úgy, vagy kerülnek olyan helyzetbe, hogy szülni szeretnének, egyre nagyobb arányban növekszik azok száma, akik segítségre szorulnak.
Hogyan működik a petesejt donáció Magyarországon?
A petesejt donáció nagyon sok helyen elérhető a világban, így nálunk is, de mindenhol eltérő jogi szabályozások vonatkoznak rá. Magyarországon van lehetőség anonim donációra és adományozásra is. Az anonim viszonylag ritka, ennek oka valószínűleg, hogy itthon nem jár érte pénzbeli juttatás, mivel illegális szervkereskedelemnek minősül. Ez abból a szempontból is érdekes megközelítés, mivel a spermadonáció nem ebbe a kategóriába esik, pedig az is ivarsejt-adományozás. Ráadásul a spermadonációhoz nem szükséges stimulálni a férfiakat, míg a nőket igen, így ez önmagában is kockázatosabb eljárás. Jellemzően akkor szokott előfordulni itthon anonim adományozás, ha egy pár, akik már nem szeretnének több gyermeket, de még maradtak lefagyasztott petesejtjeik, felajánlják azokat másoknak. Ilyen esetekben előfordulhat akár embrió adományozás is.
A petesejt donáció leggyakoribb formája itthon, mikor egy családtag „ad” petesejtet egy pár számára. Az adományozónak 35 évnél fiatalabbnak kell lennie, akinek már van gyermeke, emellett az adományozó és a befogadó fél nem lehetnek testvérek, viszont az alábbi feltételek közül legalább egynek meg kell felelnie: közeli hozzátartozó, oldalági rokon, testvér házastársa/élettársa, házastárs/élettárs közeli hozzátartozója, házastárs/élettárs testvérének házastársa/élettársa.
Ilyenkor általában a két nő ciklusát összehangolják. Az adományozót nem stimulálják erősen, csak annyira, hogy kb. 8-10 jó minőségű petesejtje legyen. A befogadónak általában nem kell injekcióznia magát, csak tablettákat szedni, esetleg a beültetés előtt lehet szükség progeszteron injekciókra.
Petesejtdonáció máshol – genetikai szűrés
A környező országok közül Csehországba járnak tőlünk a legtöbben, ott a kezelésre kb 1,5-2 milliós összegért van lehetőség. Ebben általában már a gyógyszerek és a beavatkozások is benne vannak, továbbá a be nem ültetett embriók lefagyasztása. Itt anonim módon történik a donáció, törvény védi a donort, és a folyamatos szabályozások miatt is egyre kevesebb információt lehet tudni róluk. A kezelési csomagot lehet olyan formában is kérni, hogy benne legyen a PGS (preimplantációs genetikai szűrés), melynek segítségével lehetőség van a pár napos embriók sejtjeiből is kimutatni az esetleges genetikai rendellenességeket. Sokan nagyon lelkesek az eljárással kapcsolatban, azonban ezzel szemben a szakma igen megosztott, így a szabályozás sem egységes. Csehországban rutin beavatkozásnak számít, azonban Magyarországon csak akkor lehet elvégezni, ha a pár egyik tagjának van olyan betegsége, ami ezt indokolja, ilyen lehet esetleg egy kromoszóma átrendeződés. Ezekben az esetekben a vizsgálat jelentősen javítja az egészséges gyermek megfoganásának esélyét.
Mi akkor az oka annak, hogy mégis sokan ellenzik? Egyrészről meglehetősen kevés embriológus képes a pár napos embrióból levenni néhány sejtet, úgy hogy az ne sérüljön meg. Másrészről az embrió öt napos korában a saját hibajavító mechanizmusai még igen erősen működnek, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy lehetséges, hogy egy kivett sejt ugyan Down-szindrómát mutat, azonban az embrió mégiscsak egészségesen fejlődött volna, viszont a vizsgálat eredményeként nem helyezik vissza a méhbe. Harmadrészt sokan aggódnak amiatt, hogy ez az eljárás elhozhatja azokat az időket, amikor a szülők válogathatnak az embriók között azok tulajdonságaik alapján.
A donációs folyamat szereplői
A technikai és jogi lehetőségeken túl a petesejt donáció kapcsán három ember is összefog azért, hogy megszülethessen a gyermek. Ez a hármas pedig fontos kérdéseket vet fel. A petesejt donáció végülis örökbefogadás, vagy valahogy máshogyan kellene kezelnünk? Mit tudunk a petesejt donációval megfogant babákról? Mit tudunk az adományozókról? És végül mit tudunk azokról, akik ezzel az eljárással voltak képesek kihordani a szívük alatt a gyermeküket?
A donorokról:
Bármilyen meglepő, a petesejt donáció már igen régóta velünk van. 1996-ban az USA-ban és Kanadában 5162 donor petesejtes IVF kezelést hajtottak végre, amiből 1700 élve születés volt, ez 33%-os eredményességnek mondható. A kapott juttatás mellett sok donort az altruista magatartás is motiválta, hogy azoknak a pároknak segítsenek, akiknek más úton nem születhetett gyermekük. Az adományozókat vizsgálva azt találták, hogy 67%-uk örült volna valamilyen információnak az adományozás kimeneteléről, 2/3-uk pedig azt gondolta, hogy a gyermekeknek igenis tudniuk kellene a származásukról. Egy másik kutatásban a donorok még nagyobb aránya, 87,5%-uk szerette volna tudni mi lett a beavatkozás eredménye. Volt olyan felmérés is, ahol azt a kérdést tették fel a donoroknak, hogy volna-e ellenvetésük, ha a megszületett gyermek később felvenné velük a kapcsolatot. A petesejtet adományozó nők kicsit több mint fele (54%) nyilatkozott úgy, hogy számára nem okozna problémát a kapcsolatfelvétel. A témában végzett kutatások mindemellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a jövőben érdemes a donorok tájékoztatására is nagyobb hangsúlyt fektetni. Fontos információ a donorok számára a fizikai- és pszichológiai kockázatok ismerete, valamint az utólagos konzultációk és támogatás biztosítása. Erre szükség is van, hiszen a petesejtek kinyerését követően a donorok szorongás szintje kimutathatóan jelentősen megemelkedik, ami az egész eljárást követően még magasabb lesz.
A petesejt donációval született gyermekek és szüleik:
Talán elsőként azt érdemes tisztázni, hogy mi a protokoll a gyermekek szemszögéből. Nincs semmiféle törvényi előírás arra nézve, hogy a szülőnek kötelessége informálni a gyermeket a származása felől. A szülő dönti el, mit és hogyan mond el a gyermeke részére. Ez örökbefogadás esetén is így van, mindig is az örökbe fogadó szülők döntése, hogy mit és mikor mondanak el a gyermekük számára. Az örökbefogadás esetén azonban mára már tudjuk, hogy a gyermek fejlődése szempontjából az az ideális, ha mindig a korának megfelelően tájékoztatják születésének és családba kerülésének körülményeiről. Az örökbefogadást felkészítő tanfolyamokon ez is nagy hangsúlyt kap, hiszen egy életen át hordozott titok, súlyos terhet róhat a gyermekre és a családra is. Személyes meglátásom és a nemzetközi hangok is hasonló elveket hangsúlyoznak a petesejt donáció kapcsán is. Fontos, hogy a gyermek tisztában legyen származásával és fogantatásának körülményeivel. Azokban az országokban, ahol kizárólag nyílt donáció lehetséges ez a kérdés jóval egyszerűbb, de nagyon sok helyen a donáció titkos és minden esetben védi a donorokat. (Kérdésként merül fel, hogy mit kezdünk társadalmi szinten azzal a kérdéssel, hogy van egy felnövekvő generáció, akiknek egy aprócska hányada akár testvér is lehet tudtán kívül.)
Mit mondanak a kutatások? Egy 1986-ban végzett vizsgálatban, ahol a befogadó családokat 9, 18, és 36 hónap elteltével látogatták meg, azt találták, hogy az anya-gyermek kapcsolat a normálnak megfelelően alakult, és a gyermekek fejlődése is teljesen átlagos volt. A korai vizsgálatokban, mikor az édesanyákat arról kérdezték, hogy tervezik-e elmondani a gyermeknek fogantatása körülményeit, először úgy értelmezték a kérdést, mintha a kapcsolatukat kérdőjeleznék meg a gyermekkel, majd azt mondták természetesen el fogják árulni az igazat, de csak az IVF tényét. Az édesanyákról más alkalmakkor is megkérdezték arról, elmondanák-e a donációt tényét majd a gyermekének. Akik el akarják (43%) és akik nem akarják (43,8%) elmondani mellett igen nagy hányadban képviseltették magukat azok is, akik még nem döntöttek a kérdésben (13,2%). Nagyon sokan vannak, akik eleve azért választják az anonim donort, hogy biztonságban érezzék magukat, és elkerüljenek a családi kapcsolatokba történő esetleges beavatkozást. Ezzel némileg szembe megy, hogy a baba megszületése után felerősödött a kíváncsiság a donor személyének irányába, sőt, egy esetleges testvér születése esetén erős vágyat éreznek az azonos donor irányába. Azok körében vizsgálódva, akik elmondanák a donáció tényét, nagyon nagyfokú a bizonytalanság az optimális időpont meghatározása tekintetében. Azon szülőket kérdezve, akik a nyíltságot választották, később úgy nyilatkoztak, hogy bárcsak nyílt donációt választották volna. Ugyanis a válaszadók 87%-a mutatott a gyermek megszületése után érdeklődést a donor személye iránt. Emellett bizonyos klinikák hivatalos iránymutatásban is az szerepel, hogy a gyermekek korai életéveiben meséljenek a gyermekeknek a fogantatásuk körülményeiről. Utóvizsgálatokból látható, hogy ezek az ajánlások az elmúlt években váltak rutinná, mivel az idősebb gyermekeket nevelőknek csak 44,4% tájékoztatta gyermekét, míg az 1-3 éves korosztályban 83,3%-os volt ugyanez az érték. Miért fontos mindezt tudni? Mert emellett azt is találták, hogy ezeknek a szülőknek a 86,7% mondta el gyermekének fogantatásának körülményeit a körülötte állóknak. Ez pedig sok kérdést felvet.
Sokan úgy gondolják mára az Egyesült Államokban, hogy a titoktartás, az anonimitás és a felek közötti kapcsolattartás, olyan feltételezésekre épül, amelyek felülvizsgálatra szorulnak. A petesejt adományozás gyakorlata már kezd elmozdulni a tisztán orvosi szemléletről egy szélesebb családalapítási perspektíva irányába. Az új realitás sokak szerint az, hogy gyakorlati változásokat eszközöljenek az orvosi dokumentáció megőrzése, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés, a befogadó és a donor felkészítése és kísérése terén. Emellett fontos a felek közötti kapcsolatfelvétel elősegítése és más egészségügyi szakemberek bevonása, azzal a céllal, hogy ne csak az egészséges terhességet, hanem a család hosszú távú pozitív működését is elősegítsék. Figyelemre méltó, hogy az angoloknál csak nyílt donáció lehetséges, aminek oka, hogy mindenkinek joga van megismerni születésének történetét, emellett egyre többen foglalkoznak saját géntérképük felállításával.
És miről számolnak be a befogadó édesanyák?
Azt szokták felhozni elsődlegesen az eljárással kapcsolatban, hogy szomorúak, amiért a saját örökítő anyagukat nem tudják továbbadni az utódok számára. Sokan nehezményezik, hogy egy idegen nőtől kapott petesejtet termékenyítenek meg párjuk hímivarsejtjeivel. Azonban az újabb kutatásokból kiderült, hogy olyan gyermekek DNS-ét vizsgálva, akik donációval születtek meg, találtak a befogadó édesanya DNS-éből részeket. Az elmélet szerint a magzat fejlődése közben a magzatvízben található DNS-eket beépíti a sajátjába, így a befogadó édesanyától is hordoz majd genetikai információt a gyermek. A befogadó édesanya testéből táplálkozik és az ő pocakjában nő meg. Az ő szívének dobbanását hallgatja 9 hónapon keresztül.
Nagyon fontos, hogy komplexen lássuk a kérdést, hogy mi történik Magyarországon és más országokban a donáció területén, hogy honnan indult el ez a folyamat és most hol tart. Sokaknak időre van szüksége, hogy elfogadják ezt, mint lehetőséget. Azonban akkor is jó, ha tud mindenki ezekről az információkról, ha nem szeretné alkalmazni e megoldást. Fontos, hogy nyíltan tudjunk beszélni a minket foglalkoztató kérdésekről, hiszen az ezeket övező feszültség csak a pontos információk hatására tud eloszlani.
Felhasznált irodalom:
Baetens, P., Devroey, P., Camus, M., Van Steirteghem, A. C., & Ponjaert-Kristoffersen, I. (2000). Counselling couples and donors for oocyte donation: the decision to use either known or anonymous oocytes. Human Reproduction, 15(2), 476-484.
Black, J. J. (2010). Egg donation: issues & concerns. MCN: The American Journal of Maternal/Child Nursing, 35(3), 132-137.
Blyth, E., Kramer, W., & Schneider, J. (2013). Perspectives, experiences, and choices of parents of children conceived following oocyte donation. Reproductive BioMedicine Online, 26(2), 179-188
Greenfeld, D. A., & Klock, S. C. (2004). Disclosure decisions among known and anonymous oocyte donation recipients. Fertility and sterility, 81(6), 1565-1571
Jordan, C., Belar, C., & Williams, R. S. (2004). Anonymous oocyte donation: a follow-up analysis of donors’ experiences. Journal of Psychosomatic Obstetrics & Gynecology, 25(2), 145-151.
Kalfoglou, A. L., & Gittelsohn, J. (2000). A qualitative follow-up study of women’s experiences with oocyte donation. Human Reproduction, 15(4), 798-805.
Kazemi, A., Delavar, M. Z., & Kheirabadi, G. (2016). Psychiatric symptoms associated with oocyte-donation. Psychiatric Quarterly, 87, 749-754.
Kirkland, A., Power, M., Burton, G., Baber, R., Studd, J., & Abdalla, H. (1992). Comparison of attitudes of donors and recipients to oocyte donation. Human Reproduction, 7(3), 355-357
Pasch, L. A. (2018). New realities for the practice of egg donation: a family-building perspective. Fertility and sterility, 110(7), 1194-1202.
Raoul-Duval, A., Letur-Konirsch, H., & Frydman, R. (1992). Anonymous oocyte donation: a psychological study of recipients, donors and children. Human Reproduction, 7(1), 51-54.
Söderström-Anttila, V., Sälevaara, M., & Suikkari, A. M. (2010). Increasing openness in oocyte donation families regarding disclosure over 15 years. Human reproduction, 25(10), 2535-2542.
Stuart-Smith, S. J., Smith, J. A., & Scott, E. J. (2012). To know or not to know? Dilemmas for women receiving unknown oocyte donation. Human reproduction, 27(7), 2067-2075.
