Fontos ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy a konzultáció nem csak azokban az esetekben lehet indokolt, ha a regulációs zavar feltételezhető a tünetek alapján. A szülő – csecsemő/kisgyermek konzultáció témája lehet minden érzelmi, kapcsolati, illetve a gyermek viselkedésében megjelenő nehézség, ami a szülő számára gondot okoz. Mindig a szülőpár és a gyermek illeszkedését, a család működését, aktuális kapacitásait vesszük figyelembe. Ugyanaz a jelenség vagy tünet az egyik család számára elfogadható, míg másik szülőpár számára jelentős megterhelést jelenthet, és változtatni szeretnének rajta. A családi körülmények, a szülők aktuális állapota és sok egyéb tényező együttesen befolyásolhatják, hogy hogyan tud egy család megküzdeni egy adott élethelyzettel, fejlődési szakasszal, és akár nagy egyéni különbségek lehetnek abban, hogy ki mikor és mivel kapcsolatban fogalmazza meg, hogy szívesen igénybe venni külső segítséget.  Épp ezért fontos azt feltárnunk, hogy milyen erőforrásai vannak a családnak, hogy élik meg a családtagok az adott helyzetet, hogy hat a szülő – gyermek kapcsolatra, a párkapcsolatra, az egész családi működésre a probléma. Valamint közösen fogalmazzuk meg azt a célt is, amit a család szeretne elérni, ami számukra megnyugtató változás lenne a nehéz helyzetükben, amiben jól éreznék magukat.

Az alábbiakban néhány jellemző példát mutatok be, amivel a szülők megkereshetik a szülő- csecsemő konzulenst:

ALVÁSSAL kapcsolatos nehézség: sokszor ébred a gyermek, nehezen lehet elaltatni/visszaaltatni, vagy éjszaka hosszabb időt ébren tölt. Olyan alvási szokások alakultak ki, melyek a szülőket megterhelik, és szeretnének rajtuk változtatni (pl. a gyermek csak ringatva alszik, csak hintában alszik, nem alszik napközben stb.) A gyermek alvási szokásai a szülőt megterhelik, a szülő maga is kialvatlan, kimerült.

SÍRÁSSAL kapcsolatos nehézség: nehezen megnyugtatható a csecsemő, sokat sír, nyugtalan. Látszólag nincs oka a sírásnak (nem fájdalomérzet, éhség vagy egyéb diszkomfort miatt sír). A szülő nem tudja letenni a gyermeket, mert azonnal sírással reagál, leginkább kézben, testkontaktusban szeret lenni, de így is sokszor irritált/nyűgös. A szülőt megterheli a gyermek sírása, aggodalmat, rossz érzéseket okoz.

TÁPLÁLÁSSAL/TÁPLÁLKOZÁSSAL kapcsolatos nehézség: Amikor a szülő problémásnak érzékeli az evést- etetést, akár szoptatás/tápszeres táplálás, akár a hozzátáplálás időszakában. A gyermek nem eszik (vagy a szülő úgy látja, hogy túl keveset), a táplálási/ étkezési helyzetek nehezen mennek, feszültek, akár konfliktusosak. Előfordulhat, hogy a gyermek gyarapodása nem megfelelő, visszautasítja az étkezést, válogat, nem kóstolja meg az ételt, vagy csak egy – kétfajta ételt eszik, illetve előfordulhat az is, hogy egy bizonyos típusú ennivalót utasít el (pl. pürés vagy darabos ételt). Jelentkezhet azzal a szülő, hogy olyan étkezési szokások alakultak ki, melyeken változtatni szeretne (pl. ledobja a földre az ételt, figyelemeltereléssel zajlik az étkezés stb.).

ÉRZELMI PROBLÉMÁK: Általában 2-3 éves kor körül jelenhetnek meg az alábbi érzelmi nehézségek: extrém dac, érzelmi kitörések, indulatok, testvérféltékenység, kapcsolati problémák, agresszió, szeparációs szorongás, szociális visszahúzódás, játék iránti érdeklődés hiánya. Ezeken túl megjelenhetnek nehézségek a szobatisztaság területén, illetve például székrekedés, székletvisszatartás is felmerülhet.

írta: Senkár Éva

A Miben segít az a szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció? bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

A kora gyermekkori fejlődés rendkívül gyors ütemű, szinte állandó a változás, és így a szülőknek is folyamatosan alkalmazkodniuk szükséges az újabb és újabb helyzetekhez, kihívásokhoz, és ez sok bizonytalanságot, akár tanácstalanságot is okozhat. Az első években számos kérdés merülhet fel a szülőkben, például a sírás, a megnyugtathatóság, a táplálás/evés, illetve az alvás, a napi rutin területein.

Rendben van-e, hogy ennyit sír a gyermekem? Miért sír, mi lehet a baj? Miért csak a kezemben nyugszik meg?

Hogyan tudnám segíteni, hogy kevesebbet ébredjen éjszakánként? Miért alszik el ilyen nehezen? Külön altassam vagy együtt aludjak -e vele?

Hogyan tudok a gyermek igényeinek megfelelő napi rutint kialakítani? Miért nem áll be egy rendszer a napjainkban?

Megfelelően táplálom, gyarapodik -e az elvárt mértékben? Miért utasítja vissza az ételt? Miért dobja le az ennivalót a földre? Miért válogat, miért nem eszi meg a darabos ételt?

Összefoglalóan regulációs zavaroknak hívjuk a korai életévekben (3 éves kor alatt) megjelenő viselkedésszabályozási, önszabályozási nehézségeket. A regulációs zavarokhoz soroljuk:

• az excesszív (erőteljes) sírást, nyugtalanságot (nehéz megnyugtathatóságot),
• alvászavart,
• táplálkozási és gyarapodási zavarokat,

De regulációs zavarnak tekinthető tágabb értelemben véve a játéktevékenység iránti érdeklődés csökkenése, a heves, elhúzódó testvérféltékenység, az extrém dac, túlzott, erőteljes szeparációs szorongás, kötődési problémák, nem szervi eredetű székrekedés, székletvisszatartás, heves ellenkezés, erős érzelmi kitörések, indulatok, (dührohamok, agresszió). Mindezek a zavarok a szülő-csecsemő/kisgyermek kapcsolat nehézségeit vonhatják maguk után, vagy fordítva, a kapcsolati nehézségek, elcsúszások is vezethetnek viselkedésbeli problémákhoz (Hédervári-Heller, 2020).

A kisgyermekkori regulációs zavarok előfordulási aránya az első évben kb. 5-10 %, később 16-18%. Ugyanakkor ennél nagyobb arányú lehet azoknak a családoknak a száma, akik valamilyen nehézséget élnek meg az alvás, evés, sírás, az érzelem- és viselkedésszabályozás területein. Fontos kiemelni, hogy nagy egyéni különbség lehet a szülők, családok között abban, hogy mit tekintenek egy adott élethelyzetben nehézségnek, mivel ez függ az aktuális megküzdési kapacitásaiktól, erőforrásaiktól, attól, hogy mennyi külső támogatást, segítséget kapnak, milyen egyedi élethelyzetben vannak, akár milyen egyéb stressztényezők vannak aktuálisan jelen az életükben, milyen családi jellemzőik vannak.

Sírás

Az újszülöttkorban fellépő hosszan tartó és vigasztalhatatlan sírás kezelése az egyik legnehezebb kihívást jelenti a szülők számára. Nagyon elbizonytalanító, sokszor kétségbeejtő tapasztalat a szülők számára, amikor a kisbabájuk keservesen sír, és nem tudják, hogy mi lehet a baj, mi lehet a sírás oka, hogyan tudnának segíteni a gyermeküknek. Tanácstalanok, hiszen már mindent kipróbáltak.

Excesszív (erőteljes) sírásról akkor beszélünk, amikor a csecsemő az első három hónapban legalább napi 3 órán át sír a hét legalább 3 napján, legalább 3 héten keresztül. A sírásnak ebben az esetben nincs szervi oka, nem valamilyen betegség, vagy egészségügyi állapot váltja ki a sírást. A csecsemő jellemzően nehezen megnyugtatható, sok esetben az ilyen babát nem lehet letenni, csak kézben, testközelségben (függőleges testhelyzetben) szeret lenni. Sokszor nyűgös, könnyen (túl)ingerelhető, gyakran elsírja magát. Főként az első 3 hónapban jelentkeznek ezek a sírással kapcsolatos tünetek, amit legtöbbször hasfájásnak, kólikának tulajdonítunk. Valójában azonban valószínűbb, hogy nem a hasfájás váltja ki a sírást, hanem a sok sírást vált ki hasfájást a csecsemőknél.

A sírás alapvető evolúciós funkciója az, hogy a gondozót odahívja a gyermekhez, azzal a céllal, hogy a felnőtt segítsen kielégíteni a gyermek azon szükségletét, melyet a sírással kommunikálni próbál (pl. éhség, stb). Ha a gyermek a szülő közbenjárására megnyugszik, pozitív reakciót adva ezáltal a szülő segítségére, az növeli a szülő magabiztosságát, és pozitív kapcsolódást, élményt jelent a gyermek számára is. Ugyanakkor, ha a szülő azt éli meg, hogy nem tudja megnyugtatni a csecsemőjét, aki vigasztalhatatlanul sír, az megingathatja a szülő énhatékonyság-érzését, és elcsúszásokat, nehézségeket okozhat a későbbiek során is.

A szülőben a tartós sírás elhúzódó izgalmi-éberségi állapotot okoz (ezzel reagál a szülő szervezete a gyermeksírásra), mely a társuló alváshiánnyal együtt kimerültséghez, magas stressz – szinthez, ingerlékenységhez vezethet. Hatalmas túlterhelést okozhat így a szülőknek ez a helyzet, melyre intenzív érzelmekkel reagálhatnak, úgy érezhetik, hogy nem jól értik a csecsemőjüket, negatív érzéseik, gondolataik alakulhatnak ki a szülőségükkel, szülői szerepükkel kapcsolatosan, alkalmatlanság vagy elutasítottság-érzés is jelentkezhet.  Mindezekből következik, hogy nagyon fontos, hogy mielőbb segítséget, támogatást kaphassanak a családok ezekben a helyzetekben.

Alvás

Az alvásproblémák a leggyakoribb kora gyermekkori nehézségek közé tartoznak. Az újszülöttek alvása az első hónapokban nagy változáson megy keresztül, és nagy egyéni különbségek is vannak a gyermekek között az alvás tekintetében.

Az alvás területén jelentkező regulációs nehézség, ha a gyermek sokszor ébred éjszaka (óránként-kétóránként), és csak szülői segítséggel tud minden alkalommal visszaaludni. Előfordulhat, hogy a gyermek nehezen, lassan alszik vissza, akár éjszaka hosszabb ideig ébren van. Problémát jelenthet az esti altatás, ha nehezen alszik el a gyermek, fél óránál hosszabb ideig tart az elalvás. Előfordulhat, hogy nem alakul ki a nappal és éjszaka ritmusa, illetve a napszakok felcserélődnek. Az ébredésekhez, altatásokhoz heves sírások társulhatnak, nehezen lehet megnyugtatni ilyenkor a kisgyermeket. Előfordul, hogy olyan alvási szokások alakultak ki, amelyek egy idő után már megterhelőek és a szülők változtatni szeretnének (pl. csak ringatva, vagy babakocsiban/hordozókendőben/autóban alszik a gyermek stb).

Nagy egyéni különbségek vannak a családok között abban is, hogy mit tekintenek az alvás területén problémának. A szülők jellemzően akkor keresnek segítséget, amikor az alvás nagyon megterheli a családi rendszert, a szülők maguk is kimerültek, erőforrásaik végéhez értek. A gyermek alvása és a családi működés között kétirányú a kapcsolat, tehát oda-vissza hatnak egymásra ezek a faktorok, így a gyermeknél jelentkező alvásproblémák esetén az egész család támogatására fontos figyelmet szentelnünk.

Klasszikusan alvászavarokról 6- 8 hónapos kor felett beszélhetünk, hiszen az első hónapokban nagyon sokat változik, fejlődik a gyermekek alvása az idegrendszeri érésnek köszönhetően. Ugyanakkor már a korai időszakban is érdemes segítséget keresni, ha a szülők úgy érzik, hogy nehézséget okoz számukra az alvás – altatás területe, szeretnének a család egésze számára megfelelőbb szokásrendszert kialakítani.

Táplálás/evés

Szintén aggasztó a szülők számára, amikor a táplálás/evés területén szembesülnek nehézségekkel, mert például a gyermekük elutasítja a táplálást (akár a szoptatást/tápszeres táplálást vagy később a hozzátáplálást) és a szülő tart attól, hogy a gyermeke nem gyarapodik megfelelően. A táplálás egyébként is egy ingoványos terület, amivel kapcsolatosan nagyon sokféle tanácsot, információt kaphatnak a szülők, ami akár elbizonytalanító is lehet.

Táplálkozási és gyarapodási zavarokról akkor beszélhetünk, ha az evési problémák legalább 4 hétig fennállnak, tehát az átmeneti, akár betegséghez, fogzáshoz kapcsolódó visszaesésekre nem tekintünk evészavarként. Előfordul, hogy amikor nagy fejlődési mérföldkövek vannak a táplálkozásban, például a hozzátáplálás elején, vagy a pürés táplálásról a szilárd ételekre való átállás során, akkor átmeneti nehézségek jelennek meg, melyek idővel maguktól is rendeződnek. Ahogy nekünk felnőtteknek, úgy a gyermekeknek sem mindig ugyanolyan az étvágyuk, ebben lehetnek átmeneti zökkenők.

A jellemző problémák az első időszakban:

• a tápszer/anyatej visszautasítása,
• étvágytalanság,
• a gyarapodás elmaradása,
• elhúzódó etetés/evés (amikor a szoptatás vagy étkezés időtartama több mint 45 perc),
• szoptatási, nyelési problémák.

Fél éves kor körül megjelenő nehézségek:

• az evés elutasítása (a gyermek mintha nem is érezne éhséget, nem érdekli az evés),
• egyes ételek, ételcsoportok visszautasítása (pl. a darabos, szilárd ételek elutasítása),
• új (vagy bizonyos) ízek, textúrák elutasítása,
• extrém válogatósság (szelektív evés),
• furcsa étkezési szokások, kanál elutasítása,
• étkezés közbeni interakciók zavara szülő és gyermek között,
• poszttraumatikus etetési zavar (amikor például félrenyelés, száj-torok területeit érintő orvosi beavatkozások, műtét, hányás után jelentkezik evési nehézség)

Általában ezekben az esetekben az étkezési helyzetek feszültek, elhúzódóak, akár konfliktusosak lehetnek. A szülő nagy stresszt élhet át az étkezések során, az evéshez, gyarapodáshoz a családban aggodalom, feszültség, akár szorongás vagy más negatív érzés társulhat.

A szülők sokszor akkor keresnek szakembert, amikor a gyermek gyarapodása elmarad az elvárttól, de nem minden esetben járnak együtt a táplálkozási nehézségek alacsony testsúllyal, alultápláltsággal. Előfordulhat, hogy a gyermek tartja a súlyát, de problémát jelentő evési szokásai vannak (pl. visszautasítja a pürés vagy darabos ételt, de beviszi a szükséges kalóriát tápszerfogyasztással).

Érzelmi élet nehézségei

Jellemzően a 2. életévtől olyan nehézségek is megjelenhetnek, mint például az erős dac, ellenkezés, indulatok, heves érzelmi kitörések, mellyel kapcsolatosan a szülők bizonytalanok lehetnek abban, hogy hogyan reagáljanak a gyermek viselkedésére, hogyan segíthetik a gyermek érzelemszabályozásának fejlődését. Ebben az időszakban jellemző változás lehet a közösségbe kerülés, mely új típusú kérdéseket vethet fel a szülőkben (beszoktatás, elválás kezelése, segítése).  Előfordul, hogy a szeparációs szorongás jelent problémát, vagy a kistestvér érkezése kapcsán a testvérféltékenység kezelése, esetleg a szobatisztaság kialakulása, a székletürítés területén jelentkeznek nehézségek (székrekedés, székletvisszatartás).

Regulációs zavarok oki háttere

Természetesen a szülőkben erős az igény, hogy megfejtsék, hogy miért alakult ki valamilyen tünet, probléma, mi az oka. Ugyanakkor erre a kérdést nehéz egzakt választ adni, mivel a regulációs zavarok mögött általában nem egy konkrét okot kell keresnünk, hanem ezek a nehézségek leggyakrabban több tényező egymásra hatása mentén alakulnak ki.

A gyermek oldaláról felmerülhetnek:

• veleszületett, genetikai tényezők, pl. a temperamentum jellemzők (nehéz temperamentum esetén jellemző ingerlékenység, nyugtalanság)
• biológiai tényezők pl. koraszülöttség, alacsony születési súly, állapotszabályozási nehézségek, betegségek (fertőzések hatásai stb.),
• egyéb testi adottságok, neurológiai eltérések,
• fejlődési késés

A szülők oldalát tekintve szerepet játszhatnak olyan tényezők, mint:

• a szorongás, depresszió a várandósság alatt vagy a szülés után,
• a szülés körüli nehézségek, mint pl. komplikált vagy traumatikus szülés, perinatális veszteségek,
• egyéb veszteségek, gyász,
• családi traumák hatásai,
• szülők gyermekkori tapasztalatai, mintái.

Vannak olyan környezeti tényezők is továbbá, melyek hozzáadódhatnak a nehézségek megjelenéséhez:

• sok változás a családban, bizonytalan élethelyzetek,
• magas családi stressz szint,
• konfliktusok, párkapcsolati problémák
• kevés külső támasz és segítség,
• egzisztenciális nehézségek,
• betegség a családban,
• szeparáció

Ugyanakkor számos védőfaktor is érvényesül a gyermekek fejlődése során (pl. könnyű temperamentum, válaszkész, szenzitív szülői gondoskodás, stabil családi háttér, összetartó család, jól működő párkapcsolat, kiterjedt segítő szociális háló, elérhető segítő szakemberek stb.), és ezek enyhíthetik vagy akár meg is előzhetik a nehézségek kialakulását. Így tehát elmondható, hogy mindezen tényezők bonyolult kölcsönhatása határozza meg, hogy milyen úton halad a gyermek és a család fejlődése.

Sosem a szülő vagy a gyermek tehet egy – egy nehézségről, inkább arra érdemes rátekinteni, hogy hogyan alakult a gyermek és a család története, fejlődése, hogyan kapcsolódnak, és hatnak egymásra, milyen erőforrásaik vannak, amire támaszkodni lehet, mit tehetünk az optimális fejlődés elősegítése érdekében, ebben milyen támogatásra, segítségre van szüksége a gyermeknek és a családnak.

írta: Senkár Éva

Felhasznált irodalom:

• Danis I., Németh T., Prónay B., Góczán – Szabó I., Hédervári – Heller É. (szerk.) (2020) Kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézet.
• Hédervári – Heller É. (2020). A szülő – csecsemő konzultáció és terápia. Animula Kiadó.
• DC:0-5. A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere. (2019) Medicina Könyvkiadó Zrt.

A Az első 3 életév nehézségei – alvás, sírás, táplálás bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

Azt, hogy miben hasonló, illetve különböző az apai gyász az anyákétól számos tényezőtől függhet. Ilyen tényező például a társadalmi elvárások, a párkapcsolatban vagy családban betöltött szerep és az egyéni emocionális válaszok is. Annak megértésében, hogy hogyan hatnak ránk ezek a faktorok egy veszteségélmény során hozzájárulhat ahhoz, hogy miként lehet segíteni és feldolgozni a magzat vagy csecsemő elvesztését.

Miben más az apai gyász?

Aydin és Kabukcuoğlu (2021) elemzése rávilágít többek között arra, hogy bizonyos érzelmi válaszok, mint a szomorúság vagy az üresség érzése veszteséget követően ugyanúgy jellemző az apákra, mint az anyákra. Ám az apák esetében megjelent egy másik motívum is, ami pedig az „erős férfi” kép fenntartásához köthető. Számos apa számolt be arról, hogy a veszteség élményét követően nem akarta, hogy mások sírni lássák vagy úgy érezte erősnek kell maradnia a felesége támogatásáért. Így az érzelmek és a gyász feldolgozása nehézséget jelenthet.

A fent leírt szupportív szerepből adódóan, amit az apák betölthetnek, nehéz lehet a segítség kérés és annak megtalálása is. Sokan számoltak be arról, hogy környezetük nem érzékelte megfelelően a támogatásra való igényüket, fókuszuk inkább az anya veszteségére irányult vagy nehezen találtak olyan csoportokat, amik kifejezetten apáknak szóltak volna. Éppen ezért válik jelentőssé annak hangsúlyozása, hogy az apák támogatása is megfelelő figyelmet kapjon, ugyanis a családtól és barátoktól kapott támogatás jelentős mértékben segíthet. Ugyanez igaz a kapcsolatba kerülésre olyan emberekkel és rokonokkal, akik hasonló nehézségeken mentek keresztül és támaszt nyújthatnak a nehéz időkben.

Mi segíthet a veszteség élmény feldolgozásában?

• Külső támogatás keresése: Ahogy azt korábban említettük fontos, hogy az érintett apák ne maradjanak egyedül a fájdalmukkal. Barátokkal, családtagokkal vagy támogató csoportokkal való kapcsolattartás enyhítheti a magány érzését. A támogató csoportok különösen hasznosak lehetnek, mivel ott mások is hasonló veszteséget éltek át​.
• Gyászterápia: A gyászterápia segíthet a veszteséggel kapcsolatos érzelmek megértésében és feldolgozásában.
• Párterápia: A párok számára hasznos lehet a párterápia is, amely segít megérteni egymás gyászfolyamatát és erősítheti a kapcsolatot.​ Támogatást nyújthat abban, hogy a gyászukat külön-külön és együtt egyaránt megéljék, mivel gyakori, hogy az időben és módban eltér egymástól.
• Szokások és emlékezés: A rituálék vagy szokások segíthetnek az apáknak abban, hogy érzelmi megnyugvást találjanak a veszteségben. Emléktárgyak készítése, temetés megtartása, vagy az éves évfordulók megünneplése mind segíthetik a gyász feldolgozását és a baba emlékének elfogadását​.
• Egészséges életmód: A testi jólét szorosan összefügg az érzelmi egészséggel. Habár a gyász hatására hajlamosak lehetünk elhanyagolni egészségünket, fontos a megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a kellő pihenés biztosítása.
• Kommunikáció a partnerrel: A gyász különböző módon jelenhet meg a férfiak és a nők esetében. Fontos, hogy a párok nyíltan kommunikáljanak egymással érzéseikről, támogassák egymást és közösen dolgozzák fel a veszteséget​.
• Egyéni terápia és tanácsadás: Az egyéni terápia segíthet abban, hogy egy szakemberrel együtt dolgozva jobban megértsük érzelmeinket és reakcióinkat a gyászra és elfogadjuk a történteket. Mindez segíthet az újrakezdésben való felkészítésben.

Tehát a perinatális veszteség során az apák támogatása létfontosságú. A nyitott kommunikáció, az érzelmek elfogadása és a szakmai segítség igénybevétele mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az apák is feldolgozhassák a gyászt és megtalálják az utat az elfogadás felé.

Hivatkozások:

Armstrong, D. (2001). Exploring fathers’ experiences of pregnancy after a prior perinatal loss. MCN: The American Journal of Maternal/Child Nursing, 26(3), 147–153.

Aydin, R., & Kabukcuoğlu, K. (2021). Fathers’ Experiences of Perinatal Loss: A Sample Meta-Synthesis Study. Journal of Family Issues, 42(9), 2083–2110. https://doi.org/10.1177/0192513X20966002

Szerző: Nagy-György Tilla

A A perinatális veszteség és az apai gyász bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

Irvin D. Yalom pszichiáter A csoport-pszichoterápia elmélete és gyakorlata c. könyvéből a következő hatótényezőit emelhetjük ki a csoportoknak:

A remény az egyik legfontosabb eleme a csoportoknak, hiszen ez az, ami bent tartja a csoporttagot a folyamatban, ami lényeges hiszen itt a pozitív változás hosszabb távon tud megmutatkozni igazán. Fontos a megfelelő tájékoztatás, a pozitív elvárások megerősítése és a tévesek korrigálása. Egy csoport általában valamilyen konkrét téma (pl.: várandós nők relaxációs csoportja) vagy probléma (pl.: perinatális gyász feldolgozás) köré szerveződik, így minden tagnak van kapcsolódási alapja a többiekkel. Reménnyel tölthet el mások változásának, fejlődésének megfigyelése, beszámolóik saját tapasztalatiakról pedig ösztönzőleg hathatnak.

Az egyetemesség szintén kiemelkedően fontos, hiszen sokan úgy vágnak bele a terápiába, hogy azt érzik egyedül vannak a problémájukkal, az ezzel kapcsolatos érzéseikkel. Azt gondolhatják, őket senki nem érti meg, senki nem tudja az ő fájdalmukat igazán átélni. Talán tényleg kevés azoknak a száma, akik a környezetükben átéltek hasonlót, arról nem is beszélve, ha az élethelyzet, amibe kerültek stigmatizálva van (pl.: egy vetélés kapcsán) vagy jelen van a szégyenérzet, önvád. Azonban ez amiatt lehet így, hogy az elszigetelődés miatt nehezebb kapcsolatot teremteni másokkal, így az intimitás is kevésbé jelenik meg. Ennek a következményei lehetnek:

• Nem értesülnek mások élményeiről, érzéseiről
• Nem tudnak lehetőséget teremteni bizalmas beszélgetésre
• Nem tudnak megerősítést kapni másoktól, hogy nem kizárólagos a problémájuk
• Nem kapnak elfogadást másoktól

Érdekesség: az egyéni folyamatban a terapeuta nem tárulkozik fel, míg a csoportban a többi tag egyenlő, kapcsolódnak egymással, így több lehetőség van kölcsönös megerősítésre!

Milyen pozitív folyamatok kapcsolódhatnak az egyetemességhez?

• Megkönnyebbülés, hogy az ember nincs egyedül az érzéseivel, így a világgal is közelebbi kapcsolat épül ki
• Ha valaki megoszt valamit magáról, segíti, hogy mások is így tegyenek
• Ambivalens érzések könnyebb elfogadása (pl.: gyász folyamat során az elvesztett iránt megjelenhet a szomorúság, harag, de a megkönnyebbülés érzése is) a megosztás által

Az információk átadása elősegíti a többlettudás megszerzését egy adott témáról (jellemzően, melyről a csoport szól), illetve a csoport kiválóan alkalmas tanácsok, javaslatok, útmutatás nyújtására és fogadására is (pl.: egy gyászfeldolgozó csoportban a vezető ismertetheti a gyász természetes lefolyását, annak „szakaszait”.). Ezen kívül módszereket is adhat (pl.: relaxációs technikák, kognitív technikák), melyek segíthetnek megküzdésben, és a várható nehézségekre való felkészülésben. A csoportok egy másik célja lehet emellett, hogy segít felismerni és korrigálni azokat az esetleges téves elképzeléseket, melyekkel a tagok rendelkeznek saját élethelyzetük, nehézségeik vagy betegségük kapcsán. A magyarázat és tisztázás önmagában is terápiás hatású, hiszen rendszerezik a belső világegyetemünket.

Az adok-kapokban benne van a kölcsönösség is. A csoporttagok megtanulhatják, hogy hogyan adjanak figyelmet és megértést egymásnak, s ezért cserébe jogosan várhatják el ugyanezt társaiktól. Sokan úgy mennek bele a csoportozásba, hogy úgy érzik nem tudnak mit adni a sorstársaiknak (vagy éppen fordítva: “Mit is kaphatnék tőlük?”) azonban, amikor megtapasztalják ennek az ellenkezőjét az kedvezőleg hat az önbizalmukra. Ezért is egyedülálló a csoportos műfaj, hiszen más pszichológiai intervenció során sokkal kevésbé nyílik lehetőség a hasznosság érzésének megélésére. Miután hasonló problémákban osztoznak, értékes javaslatokkal, felismerésekkel szolgálhatnak a többieknek, de a leglényegesebb hatótényező mégis az együttérzés, a jelenlét és a biztató, megtartó kapcsolat. Az emberek társas lények, és az alapvető kapcsolódási szükséglet kielégítése kiemelten fontos, különösen stresszhelyzetben.

Érdekesség: Sokszor készségesebben fogadnak el észrevételeket az emberek a csoporttagoktól, mint a vezetőtől az egyetemesség és a kölcsönösség miatt (spontánabbnak és hitelesebbnek értékelik a reakcióikat).

A csoport olyan, mint egy család. Leképezi a származási családunkat, hiszen itt is megjelenhetnek szülő-gyermek, testvér-testvér viszonyok, melyeknek rendezésére remek terepet kínál ez a környezet. Pl.: ha előjön valakiből az irigység (testvér-testvér viszony), akkor van esély rá, hogy az anno megélt figyelemhiányból származó negatív érzéseket most át tudja formálni az egyén, a csoport, valamint a csoportvezető segítségével. Ennek módja, hogy a csoporttag megosztja érzéseit, megkérdőjelezi a szerepeit és új alapszabályokat fektet le a kapcsolattal, illetve a viselkedésével kapcsolatban.

Lehetőség van új készségek tanulására is, akár szerepjátékok révén (pl. szerepjáték arról, hogy hogyan hoz fel valaki egy problémát a párkapcsolatban). Ellentétben a való élettel, a csoporttagok itt visszajelzést kaphatnak egymástól, s ezek mentén szervezhetik újjá saját viselkedésüket (pl.: mennyire kerüli a szemkontaktust vagy mennyire beszél öntelten). De ilyen lehet egy relaxációs módszer elsajátítása is (pl.: az autogén tréning vagy a várandós relaxáció), melyek célja a reziliencia fejlesztése, azonban a tanulási folyamatban fontos látni mások útját is, melyekből szintén tanulhatunk, sőt akár saját „visszajelző készségünk” is fejleszthetjük.

Csakúgy, mint gyermekként, az utánzásnak felnőtt korban is szerepe lehet a viselkedésünk alakításában. Egy csoportban könnyű ellesni a többiektől a különböző reakciókat, viselkedésmintákat, melyeket aztán mi is beépíthetünk, alakíthatunk saját személyiségünknek megfelelően.

A csoport egy idő után a külvilág mikrokozmoszává alakul, vagyis megjelennek a csoporton belül a tagok szociális univerzumainak verziói. A többiektől kapott visszajelzések, az önreflexió és az önmegfigyelés által tudatosodásra kerül rengeteg folyamat, melyeket utána a csoporttagok kivisznek a kinti életükbe, ezzel indítva be a változást (ami kint az bent, ami bent az kint.) A csoport pozitív visszajelzései növelik az önbizalmat, az autonómia és a hatékonyság érzését, éppen ezért egy idő után már nem is lesz szükség a csoportra.

Bár sokakban félelem lehet azzal kapcsolatban, hogy legmélyebb érzéseikről, titkaikról beszéljenek, mégis a hatékonyságvizsgálatok azt mutatják, hogy minél nagyobb az érzelmi élmény, annál hatékonyabb a tanulás.

Fontos azonban kiemelni, hogy ugyan nem minden csoport terápiás csoport (vagyis nem pszichoterápiás céllal jön létre), de minden csoportban érvényesülhetnek a fent bemutatott terápiás hatótényezők.

Szerző: Nagy Enikő

A Csoportba menni, vagy nem menni? – A csoportterápia előnyei bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

A férfi nemzőképességi zavarok legsúlyosabb formája az azoospermia, ami a  felmérések alapján a meddőséggel élő férfiak kb. 10-15 %-át érinti. Az azoospermiának két típusát különböztetjük meg:

• az obstruktív azoospermiát, amikor a herékben termelődnek ugyan hímivarsejtek, de onnan nem tudnak kiürülni,
• valamint a nem-obstruktív azoospermiát, amely a spermiumok teljes hiányát jelenti.

Hogyan élik meg mindezt a férfiak?

Egy meddőségi problémával való szembesülés – például az azoospermia diagnózisa – szinte mindig veszteségélményt okoz, hiszen a saját gyermek születésének lehetősége mellett megkérdőjeleződhet a jövőképünk, a saját testünk egészséges működésébe vetett hitünk, sőt a férfiasságunk, önbecsülésünk is.

A termékenységi zavarral küzdő férfiak pszichés állapotának a vizsgálata a tudományos kutatások körében is egyre nagyobb jelentőséget kap. Egyre inkább felismerjük ugyanis azt, hogy a meddőség a férfiak számára is egy összetett, időben elhúzódó krízisállapotot tud eredményezni, rányomva a bélyegét a mentális-és lelkiállapotukra. Bendayan és munkatársai (2022)  nem-obstruktív azoospermiával élők körében végzett vizsgálatukban például arra mutatták rá, hogy a sikertelen sebészeti spermiumnyerést (TESE) követően a férfiak alacsonyabb önbecsülésről számoltak be, illetve a szexuális és párkapcsolati életük minőségének romlását is tapasztalták.

Hatás a párkapcsolatra

Egyéni érzelmi stabilitásunk, önbecsülésünk a párkapcsolatunk működésével is szorosan összefügg, azzal kéz a kézben jár.

Ha a meddőségi problémánk következtében negatívabb fényben kezdjük el látni önmagunkat, az könnyen azt eredményezheti, hogy a társunkról is azt feltételezzük, hogy ugyanígy gondolkodik, s ennek következtében inkább elzárkózunk tőle. Ez azonban hosszú távon negatív hatással van a párkapcsolatra, elidegenedéshez, elmagányosodáshoz vezethet, s egy ördögi kört alakíthat ki. Ha ugyanis nem közeledünk a másikhoz, akkor az esélyét sem adjuk meg annak, hogy megéljük a társas támogatást, felülíródjanak a megéléseink a saját értékességünk kapcsán. A pár kihívása ekkor az, hogy újra megtalálják egymáshoz az utat ezek között a megváltozott életkörülmények között is.

Az illeszkedés problémája a szexualitás terén is gyakran megmutatkozik. Bendayanék kutatásában például a diagnózissal való szembesülést követően a merevedési funkciót-és orgazmuskészséget érintő problémák fokozott mértékben jelentek meg, csökkent a szexuális együttlétekkel való elégedettség is, továbbá a párkapcsolaton belüli a kohézió (vagyis az összetartozás érzésének) fenntartása is zavart szenvedett. Mindezen tapasztalatok ismétlődő átélésével sok érintett férfi önmagáról, mint erejében kevésbé teljes és kevésbé megbízható partnerként kezdett el gondolkodni, hiszen szexuális és párkapcsolati életük olyan személyes részein tapasztalták meg a problémákat, amelyek működése addig magától értetődő volt.

Önbecsülésünk restaurálása

Ahogyan a fenti kutatási eredmény is tükrözi, a belső értékességünket hajlamosak vagyunk külső tényezők megvalósulásának feltételévé tenni. Ha sikeresen elérjük célunkat önbecsülésünk fokozódik, viszont ha kudarcot élünk át, könnyen csorbát szenved. Ilyenkor azonban gyakran torzan értelmezzük a valóságot: míg a sikereinknél figyelembe vesszük a körülményeket, a dolgok szerencsés együttállását, amik hozzásegítettek a pozitív végkimenetelhez, addig a kudarcok esetében gyakran a szerencsétlen fordulatokat saját egyéni hibánkként, alkalmatlanságunk következményekét értékeljük – tekintet nélkül bármi másra.

Nathaniel Branden pszichoterapeuta munkássága viszont támpontokat adhatnak nekünk abban, hogy hogyan tudjuk a belső értékességünk érzését növelni egy ilyen terhelt élethelyzetben. A szerző az önbecsülés 6 olyan alappillérét különbözteti meg, melyeken érdemes lehet dolgoznunk:

1. 1. 1. Tudatos élet – Szembesülni azzal, hogy számunkra nehezített út vezet a gyermekvállaláshoz nem könnyű, ugyanakkor annak az elfogadása és tudatosítása, hogy az élet egy ilyen akadályt gördített elénk, s nekünk ezzel a helyzettel kell most valahogy megküzdenünk egy elengedhetetlen első lépés az úton.
      2. Önelfogadás – Ha az ember bármilyen okból krízishelyzetbe került az életben, önmaga olyan oldalát ismerheti meg, melyekkel korábban még nem volt dolga. Fogadjuk el mindazt, amit ebben az időszakban tapasztalunk, gondolunk és érzünk. Ezeket a helyzet váltja ki, s a legjobb amit tehetünk a saját érdekünkben, ha türelemmel és empátiával fordulunk önmagunk felé.
      3. Önmagunk iránti felelősség – Az önértékelés ezen aspektusa arra ösztönöz bennünket, hogy vállaljunk felelősséget önmagunkért, saját boldogságunkért. A meddőséggel szembesülve ez akár azt is jelentheti, hogy igyekezzünk minél aktívabban és tudatosabban részt venni a kezelésekben, és az azokkal kapcsolatos döntések meghozatalában, és ne hagyjuk, hogy teljesen a meddőség köré szerveződjön az életünk.
      4. Magabiztosság és önérvényesítés – A magabiztosság egyfajta énvédelem. Ha magabiztosak tudunk lenni abban, hogy mik a jogos igényeink (például a társkapcsolatainkban), és mik azok a határok, melyeket szeretnék meghúzni az életünkben, az segítségünkre lehet abban, hogy ki tudjunk (és ki is merjünk) állni önmagunkért. Ez különösen fontos lehet akkor, ha azt éreztetik velünk, hogy a gyermekvállalás sikertelensége mögött saját hiányosságaink, hibáink állnak.
      5. Céltudatosság és realitás – Nem csak a célok kitűzése, hanem azok realitása is fontos. Családalapítási nehézségek esetén érdemes lehet a sikeres gyermekvállalás mellett kisebb, könnyebben elérhető célokat is megfogalmazni akár azzal kapcsolatban, hogy önmagunktól mit várunk (például szeretném, ha legközelebb, amikor az orvosi vizsgálatra megyek, át tudnék lendülni a zavaromon/zavarodottságomon, és fel merném tenni a kérdéseimet).
      6. Integritás – Az integritás az értékrendünkhöz, a meggyőződéseinkhez, és azok szerinti cselekvéshez való következetes (pozitív értelemben vett) ragaszkodás. Egyfajta belső stabilitás, amely lehetővé teszi, hogy hűek és őszinték maradjunk önmagunkhoz az olyan terhelt élethelyzetekben is, mint amilyen a nehezített gyermekvállalás. Ez magában foglalhatja azt is, hogy szembe merünk nézni az érzéseinkkel, és nem próbálunk meg túlkompenzálni (a férfiasságunk sérülését például gyorshajtással) vagy elkerülni és a munkába temetkezni

Felhasznált irodalom

Bendayan, M., Sais, E., Alter, L., Fathallah, K., Jaoul, M., Bosset, P. O., Robin, G., & Boitrelle, F. (2022). For patients with non-obstructive azoospermia, the outcome of testicular sperm extraction correlates with self-esteem, sexual health and the quality of the couple’s relationship. Basic and Clinical Andrology, 32(1), 3. https://doi.org/10.1186/s12610-022-00153-z

Branden, N. (1994). The Six Pillars of Self-Esteem. Bantam.

Írta: Juhász Anna, Horváth Viktória

A Azoospermia – reflektorfényben: a férfiasság és az önbecsülés bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

Azt, hogy mi okozhatja a férfiak termékenységi zavarait, csakúgy, mint a nőknél, számos tényező, illetve azok együttese határozhatja meg. Ezen tényezők különböző eredetűek lehetnek (pl. szervezeten belüli és azon kívüli) és mind közvetett vagy közvetlen módon hatást gyakorolhatnak a reproduktív szervrendszer működésére.

Ezeket a tényezőket általánosságban két csoportra tudjuk osztani, külső és a belső okokra. A belső okokhoz sorolhatjuk azokat a problémákat, melyek a szervezet alapvető működéséből erednek, a külső okokhoz pedig a mindazok a hatások tartoznak, melyek a szervezetet kívülről érik, s közvetett vagy közevetlen módon gyakorolnak hatást a reproduktív működésre.

Ilyen problémák lehetnek többek között:

• genetikai betegségek
• onkológiai megbetegedések
• sérülések, fertőzések
• hormonegyensúly zavar
• túlhevült herék
• szexuális zavarok (pl. merevedési- és ejakulációs zavarok)
• spermium örökítőanyagának sérülése
• nem megfelelő életmód (pl. dohányzás, túlzott mértékű alkohol-, drogfogyasztás)

A termékenység kérdése tehát a férfiak szempontjából is összetett, így a női partner kivizsgálásával párhuzamosan okvetlenül szükséges a férfi oldali reprodukciós szervrendszer és spermakép alapos kivizsgálását elvégezni. A tudományos fejlődésnek köszönhetően szerencsére ma már számos eszköz áll rendelkezésre, melyek segítenek a pontos diagnózis felállításában, illetve az annak megfelelő kezelési tervek kidolgozásában. A mai technológiák például már lehetővé teszik azt, hogy még ha fenn is állnak bizonyos problémák, mégis képesek vagyunk megtermékenyítésre alkalmas ivarsejteket kinyerni, és azokat hagyományos IVF vagy ICSI eljárások során felhasználni.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az orvosi beavatkozások mellett a férfiak maguk is sokat tehetnek a reprodukciós egészségük támogatásáért. Kis odafigyeléssel a megfelelő életmódra és a megfelelő fizikai környezet kialakítására (pl. kevesebb üléssel), máris nagy lépést tettek a sikeres fogantatás irányába.

Nem szabad megfeledkeznünk továbbá a lelki egészség megőrzéséről sem. Habár jellemzően a nők vannak „kiemelt helyzetben” a gyermekvállalás folyamatában, ugyanakkor a sikertelenségek a férfiakat is épp úgy megviselhetik, mint a nőket. A csalódottság, az aggodalom, bizonytalanság és a veszteségek nehéz érzései a férfiakat sem kímélik, ugyanakkor ők jellemzően egészen más megküzdési stratégiákat alkalmaznak ezek leküzdésére. A megélt szorongásuk pedig hatványozottan felerősödhet akkor, ha nem csak a gyermekvállalás nehezítettségével, hanem saját testük működésének tökéletlenségével is szembe kell nézniük, ami nem utolsó sorban saját férfiasságuk megélésével is nagyban összefügghet.

Ugyan az elmúlt években növekvő tendenciát mutat azon férfiak száma, akik pszichés támogatást keresnek és szakemberhez fordulnak a nehezített gyermekvállalás okozta érzelmi terhek miatt, ám még mindig jóval kisebb az arányuk a nőkhöz képest. Ha a férfiak mégis pszichológushoz fordulnak, azt is sokszor inkább párban teszik, s sokkal inkább a párjuk támogatása, esetleg a párkapcsolati konfliktusok okozta problémák rendezése motiválja őket, s kevésbé a saját belső folyamatiakkal, elakadásaikkal való szembenézés (bár a kettő egymástól elválaszthatatlan). Ehhez hozzá tartozik persze az is, hogy a férfiak gyakran elkerülő megküzdési stratégiát folytatnak, vagyis igyekeznek érzelmileg minél jobban eltávolodni a megterhelést okozó élethelyzetektől, elterelni a gondolataikat, különböző tevékenységekbe menekülni. Amellett, hogy ez a stratégia (bizonyos szempontból) sokszor tényleg hatékony lehet, hiszen ideig-óráig valóban fellélegzést ad a nyomasztó érzések alól, ugyanakkor a mentális és lelki egészség hosszútávú megőrzéséhez az is szükséges, hogy ezekkel a nehézségekkel igenis szembenézzünk, akár szakember bevonásával.

Érdekes tapasztalat, hogy amikor a férfiak valamilyen oknál fogva mentál-egészségügyi ellátást keresnek, attól a problémától függetlenül, amivel eredetileg érkeztek, sokaknál kiderül, hogy a múltjukban vannak olyan gyermekvállalással kapcsolatos események (például vetélések, hosszan elhúzódó próbálkozások, lombikozás), melyek mély nyomot hagytak bennük, de ott és akkor ezekkel nem tudtak/akartak szembenézni, de a terápia során mégis felszínre (és ideális esetben feldolgozásra) kerülnek.

A férfiakat és az ő mentális jóllétüket tehát épp oly fontos figyelembe venni és támogatni a nehezített gyermekvállalás élethelyzetében, mint a nőkét. Egy pár megküzdése akkor lehet a leghatékonyabb, ha együtt, egymást támogatva tudnak szembenézni a nehézségekkel, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mindkét fél hangsúlyt helyezzen saját pszichés egészségére.

Írta: Horváth Viktória, Juhász Anna

A A férfi termékenységi zavarokról általában bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

Az endometriózis egy krónikus nőgyógyászati betegség, melynek előfordulása igen gyakori, a legfrissebb adatok szerint a termékeny korban lévő nők kb. 5-15%-ánál fordul elő (azaz kb. minden 10. nőnél). Amellett, hogy sok esetben nehezítheti a gyermekvállalást, az endometriózis mindennapi életvitelre is igencsak rányomhatja a bélyegét, hiszen gyakran fájdalmas menstruációval, krónikus alhasi görcsökkel, valamint fájdalmas szexuális együttléttel társul, sőt a bélrendszer normál működésére is kihatással lehet (pl. székrekedés, véres széklet/vizelet formájában).

De mi okozza ezeket a problémát? Az endometriózis „lényege”, hogy a méh belső nyálkahártyájához (vagyis az endometriumhoz, innen ered a betegség elnevezése) hasonló szövetek a méhen kívül is megjelennek. Mivel ezek a szövetek ugyanúgy követik szervezet hormonális/ciklikus változásait, mint a méhben normál körülmények között jelen lévő endometrium, így ezen szövetek jelenléte az extrauterin (méhen kívüli) térben komoly fennakadásokat és fájdalmat okozhat a többi szerv működésében.

Arra, hogy az endometriózis pontosan miért alakul ki, egyelőre nincs egyértelmű válasz, de a kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a hátterében nem egy konkrét okot kell keresni, hanem sokkal inkább több tényező együttese lehet az, ami hajlamosít az endometriózis kialakulására. Az eddigi tudásunk szerint ilyen tényezők lehetnek a genetikai hajlam, a nem megfelelő életmód, vagy épp a krónikus stressz.

Az endometriózis megélése – hogyan hat a pszichés állapotunkra?

Az, hogy kinek mennyi kellemetlenséggel és fájdalommal jár a betegség (illetve annak kezelése), vagyis, hogy mekkora a megélt betegségteher mértéke egyénenként változhat. Van, aki a fennálló – akár súlyos – problémák ellenére is szinte tünetmentes, másoknak viszont igen erőteljes, ciklikusan visszatérő fájdalmakat okoz az endometriózis, ami igen csak megnehezítheti a betegséggel való együttélést.

Az endometriózis pszichés állapotra gyakorolt hatásával foglalkozó kutatások első sorban a fájdalomélélményt jelölik meg, mint a mindennapi életvitelt leginkább megkeserítő tényezőt. Az endometriózissal élő nők körében a fájdalom jellemzően krónikus kismedencei eredetű, vagy a menstruációhoz kötődik, s az élet szinte minden területére kihatással lehet, úgy mint:

• a mindennapi tevékenységek végzésére (pl. házimunka, sportolás)
• a munkavégzésre (annak minőségére, a munkából való kimaradásra)
• a szexuális életre (pl. fájdalmas együttlétek, szexuális életminőség-romlás)
• a szociális életre (pl. társas életből való visszahúzódás, programokból való kimaradás)

A fájdalom miatti csökkenő aktivitás, szexuális (és ezzel összefüggésben néha párkapcsolati gondok) könnyen az élettér beszűküléséhez vezethetnek, melynek során a korábbi tevékenységek és örömforrások háttérbe szorulnak, s a mindennapok inkább a betegség köré szervezőnek. Ezt a folyamatot erősítheti az endometriózis során szintén sok esetben tapasztalt folyamatos fáradtság és kimerültség is.

A fájdalmon túl az éritettek gyakran számolnak be arról, hogy a betegség következtében megváltozott az önmagukhoz, a saját testükhöz és a női identitásukhoz való viszonyuk. Egy krónikus betegséggel való szembenézés mindig nehéz, hiszen alapjaiban rengeti meg az ember saját testébe, annak egészséges működésébe vetett hitét, de különösen igaz ez akkor, ha a probléma ilyen szorosan kötődik a reprodukcióhoz és a nemi szerepekhez, hiszen ebben az esetben nem „csak” egy egészségügyi problémával kell szembenézni.

Az endometriózis által okozott közvetlen és közvetett problémák (pl. a betegség anyagai terhei, vizsgálatok kellemetlenségei) egyaránt fokozhatják a megélt stressz és szorongás mértéket, bizonyos esetekben akár depresszív és szorongásos tünetek, hangulatingadozások is megjelenhetnek. Azt, hogy kinek mekkora pszichés terhet jelent a betegséggel való együttélés, a megélt fájdalmon és a tünetek okozta diszkomforton túl olyan tényezők is befolyásolhatják, mint a személyiségbeli vonások, az egyéni fájdalomtolerancia mértéke, illetve a környezeti faktorok.

A kutatások alapján a mentális jóllét megőrzése szempontjából protektív tényező lehet például a magasabb önértékelés, a hatékonyabb megküzdési stratégiák, a stabil párkapcsolat, valamint a nagyobb társas támogatás is. (Utóbbira azért is érdemes nagy hangsúlyt fektetni, mivel – ahogy arról korábban szó volt – az endometriózis tüneteinek következménye sokszor épp a társas izoláció felé terel).

Ugyan az endometriózis véglegesen nem megszüntethető probléma, azonban az orvosi beavatkozások mellett (melyek jelentősen képesek csökkenteni a fájdalmat) léteznek egyéb olyan módszerek is, amelyek könnyebbé tehetik a betegséggel való együttélést, s így csökkenthetik a betegségterhet. Ezen módszerek közé sorolhatók például a különböző relaxációs technikák (pl. meditációs gyakorlatok, autogén tréning, progresszív izomrelaxáció, jóga), de segíthet a fájdalommenedzsmentben a mindfulness is.

Mindemellett persze a pszichés támogatás igénybevétele és szakember felkeresése is jó ötlet lehet, hiszen egy krónikus betegség esetén olyan új kihívásokkal kerülünk szembe, amik egyúttal új megküzdéseket is igényelnek tőlünk. Ugyan egyénenként változhat, hogy kinél milyen tünetek kerülnek inkább előtérbe az endometriózis következtében, s ezek mekkora szenvedésnyomást okoznak a számára, az azonban biztos, hogyha a tünetek testi kezelése mellett figyelmet fordítunk a mentális egészésünkre is, az hosszútávon mind testileg, mind pedig lelkileg a javunkra válik.

Forrás: Pápay N. & Rigó A. (szerk.) Reprodukciós Egészségpszichológia. ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest

Írta: Horváth Viktória

A Mit érdemes tudni az endometriózisról? bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

A lombikprogramban való részvétel nehézségeiről…
A kezelések testileg és lelkileg is stresszesek, megterhelőek lehetnek a pár mindkét tagjára nézve. Nőként fizikálisan és mentálisan újra és újra felkészülni a vizsgálatokra, orvosi és műtéti beavatkozásokra végtelenül kimerítő, nem beszélve a hormonkezelések okozta változásokról, amelyek még inkább tetézhetik a sokszor egyébként is változékony és kiélezett érzelmi állapotot. A pár férfi tagjaként sem kisebb a feladat, mint a saját szorongások és aggodalmak leküzdése mellett folyamatos támaszként jelen lenni a partner számára.

Lombik kezelések és a daganatos megbetegedések – Honnan tájékozódjunk?
Szerencsére napjainkban egyre több tudományos kutatás foglalkozik a lombikprogram és a daganatos megbetegedések összefüggéseivel, kiemelten a mellrák kialakulási kockázatának növekedésével, így a témáról való tudásunk is egyre bővül. Ugyan nem véletlen – ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk –, hogy épp a mellrák kerül előtérbe a lombikprogram lehetséges mellékhatásaként, azonban a kérdés sokkal árnyaltabb annál, mintsem, hogy egyértelmű kijelentéseket tehessünk az összefüggéseket illetően.
Az interneten böngészve ugyanakkor könnyen szembe kerülhetünk olyan megtévesztő, álhíreket terjesztő cikkekkel, videókkal, amelyek sokszor teljesen alaptalanul, vagy nem hiteles kutatásokra hivatkozva egyértelműsítik és felnagyítják a problémát, ezzel további szorongásokat ültetve el bennünk. Érdemes ezért mindig szemfülesnek lenni és utánanézni, hogy az olvasottak valóban megbízható, hiteles forrásból származnak-e, és csak ezek után eldönteni, hogy valóban elhisszük-e az olvasottakat, látottakat. A forrás megbízhatóságát támaszthatja alá, ha a cikk, amit olvasunk minél frissebb, vannak megjelölt hivatkozásai, fel van tüntetve a szerző, illetve ha olyan oldalon jelenik meg, melyről jó eséllyel feltételezhetjük, hogy nem csak kattintatásvadász cikkeket közöl. Az már csak hab a tortán, ha utána tudunk nézni akár a kutatóknak, vagy a kutatás hátterének.

De miért pont a mellrák?
A lombikprogram során az orvosok különféle hormonális készítményeket segítségül hívva igyekeznek a szervezetünket a lehető legalkalmasabbá tenni a petesejtek leszívására, majd azok visszaültetésére a megtermékenyítés után. A petefészkek működésének a serkentésével azonban megemelkedhet a szervezet ösztrogén szintje is. Az ösztrogén (vagyis a tűszőhormon) a női szervezet legfontosabb nemi hormonja, amely részrt vesz a másodlagos nemi jellegek – így az emlők – kialakulásában is. Az ösztrögénszintnek a hirtelen megemelkedése emiatt az emlőkben, annak sejtműködősében esetleg zavart okozhat, ezáltal növelve a mellrák kialakulásának kockázatát.

Mit mondanak a kutatások?
Farhud és munkatársai (2021) áttekintő cikkükben 100 olyan kutatás eredményét igyekeztek összefoglalni, amelyek a lombikprogram hormonkezeléseinek hatását a mellrák kialakulási kockázatával összefüggésben vizsgálták. A vizsgálatba bevont kutatások eredményei gyakran egymásnak ellentmondónak bizonyultak, mivel azonban néhány tanulmány, még ha csak nagyon enyhe mértékben is, de kimutatta a mellrák kialakulásának kockázatának növekedését, így a kutatók azt a konklúziót vonták le, hogy a mellrákot, mint lehetséges rizikótényezőt érdemes szem előtt tartani az IVF kezelésekben való részvételkor, és erről informálni a pácienseket.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a betegség kialakulása egyénenként mindig nagyon sok tényezőtől függhet. A nagy mintaszámú vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kezelések szempontjából a mellrák kialakulásának kockázata azoknál nőhet, akik hosszabb ideig kaptak terápiát, illetve azoknál a nőknél, akik a 40 évnél idősebbek. Ha az örökletes hajlamot nézzük, azon nők, akiknek a családjában már előfordult mellrák, főleg, ha azt elsőágú női rokonnál diagnosztizáltak, szintén hajlamosabbak arra, hogy a lombik eljárás után érintettek legyenek daganatos betegedésben.

Mindezek tudatában – ahogy erre a kutatók is felhívják a figyelmet – a kezelési folyamatot övező tudatosság hihetetlenül fontos lenne, hogy beépüljön az orvosi és pszichológiai ellátásba, hogy a lombikprogramra jelentkező nőket tájékoztatni tudják a reprodukciós eljárások esetleges kockázatairól, következményeiről. Mindemellett pedig a mellrák családi kórtörténetének feltérképezésére is érdemes lenne különös hangsúlyt fektetni, hiszen kizárólag így van lehetőség az egyéni rizikótényezők kizárására (vagy épp felfedezésére), és mindezek alapján a kezelőorvossal együttesen a kezelés megkezdéséről való tudatos döntés meghozatalára.

A termékenységi kezelések új, felkavaró élményeket hoznak, és rendkívüli alkalmazkodó képességet kívánnak a pároktól, így ebben az élethelyzetben mindenre felkészülni és előrelátónak lenni szinte lehetetlen. Sokszor felmerülhet a kérdés: mit és mennyi ideig vállaljunk be a sikeres gyermekvállalásért? Ezeket a nehéz döntéseket sajnos önmagunknak kell meghoznunk, de az érzéseink és gondolataink tisztázására, valamint, hogy minél hitelesebb információk alapján mérlegelhessünk, akár érdemes lehet szakmai segítséget is igénybe vennünk.

Zárszóul pedig néhány gondolat az öngondoskodásról:
Fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, ne féljünk önmagunkban vagy a párunkkal tisztázni gondolatainkat. Kapcsolatainkban merjünk megnyilatkozni. Igyekezzünk tisztán látni magunkat, és nem lekicsinyelni. Olvassunk, tájékozódjunk, hogy érzelmi és értelmi tekintetben is minden lehetőségre felkészítsük magunkat, hogy jóval és rosszal egyaránt szembe tudjunk nézni. Szakítsunk időt magunkra, tegyük azt, amihez igazán kedvünk van, simogassuk a lelkünket és óvó figyelemmel vigyázzunk rá!

Szerző: Tauber Lili (pszichológus)

Források

Aimagambetova, G., Issanov, A., Terzic, S., Bapayeva, G., Ukybassova, T., Baikoshkarova, S., … & Terzic, M. (2020). The effect of psychological distress on IVF outcomes: Reality or speculations?. PLoS One, 15(12), e0242024.

Asazawa K. (2015). Effects of a partnership support program for couples undergoing fertility treatment. Japan journal of nursing science: JJNS, 12(4), 354–366. https://doi.org/10.1111/jjns.12074

Cullinane, C., Gillan, H., Geraghty, J., Evoy, D., Rothwell, J., McCartan, D., McDermott, E. W., & Prichard, R. S. (2022). Fertility treatment and breast-cancer incidence: meta-analysis. BJS open, 6(1), zrab149. https://doi.org/10.1093/bjsopen/zrab149

Farhud, D. D., Zokaei, S., Keykhaei, M., Hedayati, M., & Zarif Yeganeh, M. (2021). In-Vitro Fertilization Impact on the Risk of Breast Cancer: A Review Article. Iranian journal of public health, 50(3), 438–447. https://doi.org/10.18502/ijph.v50i3.5583

Rockliff, H. E., Lightman, S. L., Rhidian, E., Buchanan, H., Gordon, U., & Vedhara, K. (2014). A systematic review of psychosocial factors associated with emotional adjustment in in vitro fertilization patients. Human reproduction update, 20(4), 594-613.

Stewart LM, Hart R. Long-Term Cancer Risks in Women after Treatment with IVF: Do We Have Any Answers Yet? Women’s Health. 2015;11(1):7-10. doi:10.2217/WHE.14.58

A Kérdések és kételyek – lombikprogram és a mellrák bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

A petesejt donáció egyszerre tűnhet ijesztő és idegen megoldásnak, ugyanakkor nagyszerű lehetőségnek is azok számára, akiknél a saját ivarsejtes fogantatás valamilyen oknál fogva nem tud megvalósulni. Az alábbiakban a petesejtdonáció témáját járjuk körül.

Mikor lehet szükség petesejt donációra?
Az asszisztált reprodukciós kezelések során a női petefészkekből leszívott petesejteket megtermékenyítik, majd az így létrejött embriókat visszaültetik a nő méhébe. Azonban az IVF kezelések nem mindig vezetnek sikerre, így ha az orvos úgy látja célszerűnek, javasolhatja a petesejt donációt. Ez lehetőséget ad azoknak is megélni a várandósság örömeit, akiknek nincs elegendő mennyiségű vagy minőségű saját sejtjük a kezelésekhez.

Mivel a gyermekvállalás napjainkban egyre későbbre tolódik, így azok körében, akik 35-40 éves koruk fölött döntenek úgy, vagy kerülnek olyan helyzetbe, hogy szülni szeretnének, egyre nagyobb arányban növekszik azok száma, akik segítségre szorulnak.

Hogyan működik a petesejt donáció Magyarországon?
A petesejt donáció nagyon sok helyen elérhető a világban, így nálunk is, de mindenhol eltérő jogi szabályozások vonatkoznak rá. Magyarországon van lehetőség anonim donációra és adományozásra is. Az anonim viszonylag ritka, ennek oka valószínűleg, hogy itthon nem jár érte pénzbeli juttatás, mivel illegális szervkereskedelemnek minősül. Ez abból a szempontból is érdekes megközelítés, mivel a spermadonáció nem ebbe a kategóriába esik, pedig az is ivarsejt-adományozás. Ráadásul a spermadonációhoz nem szükséges stimulálni a férfiakat, míg a nőket igen, így ez önmagában is kockázatosabb eljárás. Jellemzően akkor szokott előfordulni itthon anonim adományozás, ha egy pár, akik már nem szeretnének több gyermeket, de még maradtak lefagyasztott petesejtjeik, felajánlják azokat másoknak. Ilyen esetekben előfordulhat akár embrió adományozás is.

A petesejt donáció leggyakoribb formája itthon, mikor egy családtag „ad” petesejtet egy pár számára. Az adományozónak 35 évnél fiatalabbnak kell lennie, akinek már van gyermeke, emellett az adományozó és a befogadó fél nem lehetnek testvérek, viszont az alábbi feltételek közül legalább egynek meg kell felelnie: közeli hozzátartozó, oldalági rokon, testvér házastársa/élettársa, házastárs/élettárs közeli hozzátartozója, házastárs/élettárs testvérének házastársa/élettársa.
Ilyenkor általában a két nő ciklusát összehangolják. Az adományozót nem stimulálják erősen, csak annyira, hogy kb. 8-10 jó minőségű petesejtje legyen. A befogadónak általában nem kell injekcióznia magát, csak tablettákat szedni, esetleg a beültetés előtt lehet szükség progeszteron injekciókra.

Petesejtdonáció máshol – genetikai szűrés
A környező országok közül Csehországba járnak tőlünk a legtöbben, ott a kezelésre kb 1,5-2 milliós összegért van lehetőség. Ebben általában már a gyógyszerek és a beavatkozások is benne vannak, továbbá a be nem ültetett embriók lefagyasztása. Itt anonim módon történik a donáció, törvény védi a donort, és a folyamatos szabályozások miatt is egyre kevesebb információt lehet tudni róluk. A kezelési csomagot lehet olyan formában is kérni, hogy benne legyen a PGS (preimplantációs genetikai szűrés), melynek segítségével lehetőség van a pár napos embriók sejtjeiből is kimutatni az esetleges genetikai rendellenességeket. Sokan nagyon lelkesek az eljárással kapcsolatban, azonban ezzel szemben a szakma igen megosztott, így a szabályozás sem egységes. Csehországban rutin beavatkozásnak számít, azonban Magyarországon csak akkor lehet elvégezni, ha a pár egyik tagjának van olyan betegsége, ami ezt indokolja, ilyen lehet esetleg egy kromoszóma átrendeződés. Ezekben az esetekben a vizsgálat jelentősen javítja az egészséges gyermek megfoganásának esélyét.

Mi akkor az oka annak, hogy mégis sokan ellenzik? Egyrészről meglehetősen kevés embriológus képes a pár napos embrióból levenni néhány sejtet, úgy hogy az ne sérüljön meg. Másrészről az embrió öt napos korában a saját hibajavító mechanizmusai még igen erősen működnek, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy lehetséges, hogy egy kivett sejt ugyan Down-szindrómát mutat, azonban az embrió mégiscsak egészségesen fejlődött volna, viszont a vizsgálat eredményeként nem helyezik vissza a méhbe. Harmadrészt sokan aggódnak amiatt, hogy ez az eljárás elhozhatja azokat az időket, amikor a szülők válogathatnak az embriók között azok tulajdonságaik alapján.

A donációs folyamat szereplői
A technikai és jogi lehetőségeken túl a petesejt donáció kapcsán három ember is összefog azért, hogy megszülethessen a gyermek. Ez a hármas pedig fontos kérdéseket vet fel. A petesejt donáció végülis örökbefogadás, vagy valahogy máshogyan kellene kezelnünk? Mit tudunk a petesejt donációval megfogant babákról? Mit tudunk az adományozókról? És végül mit tudunk azokról, akik ezzel az eljárással voltak képesek kihordani a szívük alatt a gyermeküket?

A donorokról:
Bármilyen meglepő, a petesejt donáció már igen régóta velünk van. 1996-ban az USA-ban és Kanadában 5162 donor petesejtes IVF kezelést hajtottak végre, amiből 1700 élve születés volt, ez 33%-os eredményességnek mondható. A kapott juttatás mellett sok donort az altruista magatartás is motiválta, hogy azoknak a pároknak segítsenek, akiknek más úton nem születhetett gyermekük. Az adományozókat vizsgálva azt találták, hogy 67%-uk örült volna valamilyen információnak az adományozás kimeneteléről, 2/3-uk pedig azt gondolta, hogy a gyermekeknek igenis tudniuk kellene a származásukról. Egy másik kutatásban a donorok még nagyobb aránya, 87,5%-uk szerette volna tudni mi lett a beavatkozás eredménye. Volt olyan felmérés is, ahol azt a kérdést tették fel a donoroknak, hogy volna-e ellenvetésük, ha a megszületett gyermek később felvenné velük a kapcsolatot. A petesejtet adományozó nők kicsit több mint fele (54%) nyilatkozott úgy, hogy számára nem okozna problémát a kapcsolatfelvétel. A témában végzett kutatások mindemellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a jövőben érdemes a donorok tájékoztatására is nagyobb hangsúlyt fektetni. Fontos információ a donorok számára a fizikai- és pszichológiai kockázatok ismerete, valamint az utólagos konzultációk és támogatás biztosítása. Erre szükség is van, hiszen a petesejtek kinyerését követően a donorok szorongás szintje kimutathatóan jelentősen megemelkedik, ami az egész eljárást követően még magasabb lesz.

A petesejt donációval született gyermekek és szüleik:
Talán elsőként azt érdemes tisztázni, hogy mi a protokoll a gyermekek szemszögéből. Nincs semmiféle törvényi előírás arra nézve, hogy a szülőnek kötelessége informálni a gyermeket a származása felől. A szülő dönti el, mit és hogyan mond el a gyermeke részére. Ez örökbefogadás esetén is így van, mindig is az örökbe fogadó szülők döntése, hogy mit és mikor mondanak el a gyermekük számára. Az örökbefogadás esetén azonban mára már tudjuk, hogy a gyermek fejlődése szempontjából az az ideális, ha mindig a korának megfelelően tájékoztatják születésének és családba kerülésének körülményeiről. Az örökbefogadást felkészítő tanfolyamokon ez is nagy hangsúlyt kap, hiszen egy életen át hordozott titok, súlyos terhet róhat a gyermekre és a családra is. Személyes meglátásom és a nemzetközi hangok is hasonló elveket hangsúlyoznak a petesejt donáció kapcsán is. Fontos, hogy a gyermek tisztában legyen származásával és fogantatásának körülményeivel. Azokban az országokban, ahol kizárólag nyílt donáció lehetséges ez a kérdés jóval egyszerűbb, de nagyon sok helyen a donáció titkos és minden esetben védi a donorokat. (Kérdésként merül fel, hogy mit kezdünk társadalmi szinten azzal a kérdéssel, hogy van egy felnövekvő generáció, akiknek egy aprócska hányada akár testvér is lehet tudtán kívül.)

Mit mondanak a kutatások? Egy 1986-ban végzett vizsgálatban, ahol a befogadó családokat 9, 18, és 36 hónap elteltével látogatták meg, azt találták, hogy az anya-gyermek kapcsolat a normálnak megfelelően alakult, és a gyermekek fejlődése is teljesen átlagos volt. A korai vizsgálatokban, mikor az édesanyákat arról kérdezték, hogy tervezik-e elmondani a gyermeknek fogantatása körülményeit, először úgy értelmezték a kérdést, mintha a kapcsolatukat kérdőjeleznék meg a gyermekkel, majd azt mondták természetesen el fogják árulni az igazat, de csak az IVF tényét. Az édesanyákról más alkalmakkor is megkérdezték arról, elmondanák-e a donációt tényét majd a gyermekének. Akik el akarják (43%) és akik nem akarják (43,8%) elmondani mellett igen nagy hányadban képviseltették magukat azok is, akik még nem döntöttek a kérdésben (13,2%). Nagyon sokan vannak, akik eleve azért választják az anonim donort, hogy biztonságban érezzék magukat, és elkerüljenek a családi kapcsolatokba történő esetleges beavatkozást. Ezzel némileg szembe megy, hogy a baba megszületése után felerősödött a kíváncsiság a donor személyének irányába, sőt, egy esetleges testvér születése esetén erős vágyat éreznek az azonos donor irányába. Azok körében vizsgálódva, akik elmondanák a donáció tényét, nagyon nagyfokú a bizonytalanság az optimális időpont meghatározása tekintetében. Azon szülőket kérdezve, akik a nyíltságot választották, később úgy nyilatkoztak, hogy bárcsak nyílt donációt választották volna. Ugyanis a válaszadók 87%-a mutatott a gyermek megszületése után érdeklődést a donor személye iránt. Emellett bizonyos klinikák hivatalos iránymutatásban is az szerepel, hogy a gyermekek korai életéveiben meséljenek a gyermekeknek a fogantatásuk körülményeiről. Utóvizsgálatokból látható, hogy ezek az ajánlások az elmúlt években váltak rutinná, mivel az idősebb gyermekeket nevelőknek csak 44,4% tájékoztatta gyermekét, míg az 1-3 éves korosztályban 83,3%-os volt ugyanez az érték. Miért fontos mindezt tudni? Mert emellett azt is találták, hogy ezeknek a szülőknek a 86,7% mondta el gyermekének fogantatásának körülményeit a körülötte állóknak. Ez pedig sok kérdést felvet.

Sokan úgy gondolják mára az Egyesült Államokban, hogy a titoktartás, az anonimitás és a felek közötti kapcsolattartás, olyan feltételezésekre épül, amelyek felülvizsgálatra szorulnak. A petesejt adományozás gyakorlata már kezd elmozdulni a tisztán orvosi szemléletről egy szélesebb családalapítási perspektíva irányába. Az új realitás sokak szerint az, hogy gyakorlati változásokat eszközöljenek az orvosi dokumentáció megőrzése, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés, a befogadó és a donor felkészítése és kísérése terén. Emellett fontos a felek közötti kapcsolatfelvétel elősegítése és más egészségügyi szakemberek bevonása, azzal a céllal, hogy ne csak az egészséges terhességet, hanem a család hosszú távú pozitív működését is elősegítsék. Figyelemre méltó, hogy az angoloknál csak nyílt donáció lehetséges, aminek oka, hogy mindenkinek joga van megismerni születésének történetét, emellett egyre többen foglalkoznak saját géntérképük felállításával.

És miről számolnak be a befogadó édesanyák?
Azt szokták felhozni elsődlegesen az eljárással kapcsolatban, hogy szomorúak, amiért a saját örökítő anyagukat nem tudják továbbadni az utódok számára. Sokan nehezményezik, hogy egy idegen nőtől kapott petesejtet termékenyítenek meg párjuk hímivarsejtjeivel. Azonban az újabb kutatásokból kiderült, hogy olyan gyermekek DNS-ét vizsgálva, akik donációval születtek meg, találtak a befogadó édesanya DNS-éből részeket. Az elmélet szerint a magzat fejlődése közben a magzatvízben található DNS-eket beépíti a sajátjába, így a befogadó édesanyától is hordoz majd genetikai információt a gyermek. A befogadó édesanya testéből táplálkozik és az ő pocakjában nő meg. Az ő szívének dobbanását hallgatja 9 hónapon keresztül.

Nagyon fontos, hogy komplexen lássuk a kérdést, hogy mi történik Magyarországon és más országokban a donáció területén, hogy honnan indult el ez a folyamat és most hol tart. Sokaknak időre van szüksége, hogy elfogadják ezt, mint lehetőséget. Azonban akkor is jó, ha tud mindenki ezekről az információkról, ha nem szeretné alkalmazni e megoldást. Fontos, hogy nyíltan tudjunk beszélni a minket foglalkoztató kérdésekről, hiszen az ezeket övező feszültség csak a pontos információk hatására tud eloszlani.

Felhasznált irodalom:
Baetens, P., Devroey, P., Camus, M., Van Steirteghem, A. C., & Ponjaert-Kristoffersen, I. (2000). Counselling couples and donors for oocyte donation: the decision to use either known or anonymous oocytes. Human Reproduction, 15(2), 476-484.
Black, J. J. (2010). Egg donation: issues & concerns. MCN: The American Journal of Maternal/Child Nursing, 35(3), 132-137.
Blyth, E., Kramer, W., & Schneider, J. (2013). Perspectives, experiences, and choices of parents of children conceived following oocyte donation. Reproductive BioMedicine Online, 26(2), 179-188
Greenfeld, D. A., & Klock, S. C. (2004). Disclosure decisions among known and anonymous oocyte donation recipients. Fertility and sterility, 81(6), 1565-1571
Jordan, C., Belar, C., & Williams, R. S. (2004). Anonymous oocyte donation: a follow-up analysis of donors’ experiences. Journal of Psychosomatic Obstetrics & Gynecology, 25(2), 145-151.
Kalfoglou, A. L., & Gittelsohn, J. (2000). A qualitative follow-up study of women’s experiences with oocyte donation. Human Reproduction, 15(4), 798-805.
Kazemi, A., Delavar, M. Z., & Kheirabadi, G. (2016). Psychiatric symptoms associated with oocyte-donation. Psychiatric Quarterly, 87, 749-754.
Kirkland, A., Power, M., Burton, G., Baber, R., Studd, J., & Abdalla, H. (1992). Comparison of attitudes of donors and recipients to oocyte donation. Human Reproduction, 7(3), 355-357
Pasch, L. A. (2018). New realities for the practice of egg donation: a family-building perspective. Fertility and sterility, 110(7), 1194-1202.
Raoul-Duval, A., Letur-Konirsch, H., & Frydman, R. (1992). Anonymous oocyte donation: a psychological study of recipients, donors and children. Human Reproduction, 7(1), 51-54.
Söderström-Anttila, V., Sälevaara, M., & Suikkari, A. M. (2010). Increasing openness in oocyte donation families regarding disclosure over 15 years. Human reproduction, 25(10), 2535-2542.
Stuart-Smith, S. J., Smith, J. A., & Scott, E. J. (2012). To know or not to know? Dilemmas for women receiving unknown oocyte donation. Human reproduction, 27(7), 2067-2075.

A A petesejt donációról bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.

Ha ehhez az íráshoz érkeztél, akkor gondolom már megfordult a fejedben, hogy a Ti családalapítási megoldásotok akár ebbe az irányba is tarthat. De könnyen előfordulhat az is, hogy csak nyitogatod az „ajtókat”, keresed az információkat, a kapaszkodókat, hogy merrefelé indulj, és bár korábban valószínűleg nem a gyermekvállalásról való gondolkozás töltötte ki a mindennapjaidat, de most, mivel úgy érzed eljött az idő, minden követ igyekszel megmozgatni annak érdekében, hogy a gólya végre hozzátok is bekopogjon.

Annak, hogy családdá váljatok, az örökbefogadás is egy lehetséges módja.

Vannak, akik az első pillanattól kezdve lehetséges opcióként gondolnak rá, másoknak az idő előrehaladtával kerül a látóterükbe ez az út, és vannak, akik soha nem tudják elfogadni, mint alternatívát.

Ezt az írást mindazoknak szánom, akiket egyszer már megcsapott a meddőség szele, és akik szeretnék tisztábban látni, hogy mik a lehetőségeik, és mik a lehetséges vonzatai egy ilyen döntésnek. Szakemberként azt vallom, hogy egy ilyen kérdéshez érdemes holisztikusan közelíteni.  A gyermekvállalás egy egész élethosszra szóló döntés, viszont az örökbefogadás aktusával ez kissé eltérhet a „hagyományos”, jól ismert úttól. Kérdésesek sokasága merülhet fel, mint a jogi lehetőségek, a mentális hozadékok (a szülőknél, a környezetnél, a gyermeknél) és a technikai lebonyolítás tekintetében (pl. lombikkal összeegyeztethető-e, és mennyi ideig tart egy ilyen folyamat). Nem kívánom az örökbefogadást idealizálni és lebeszélni sem szeretnék senkit, hanem inkább igyekszem átfogóan, több aspektusból is megközelíteni a kérdést, s ezzel az érdeklődők számára egy komplexebb képet felvázolni.

Meddőség kérdése

A mai modern korban áthelyeződött a hangsúly a tekintetben, hogy mivel kell megküzdenie az embereknek a hétköznapokban. A háborúk és járványok ugyan továbbra is előfordulnak, de arányait tekintve ritkábban és közvetettebben kell szembenéznünk velük, mint korábban a történelem folyamán. Ellenben olyan problémák kopogtattak be az ajtónkon, amik bár nem újak, viszont olyan mértékeket kezdenek ölteni, melyek komolyabb aggodalomra adnak okot. Elegendő csak az elhízásra gondolni, mint korunk egyik népbetegségére, de a meddőséggel is egyre több párnak kell szembenéznie.

A meddőség tekintetében az orvostudomány sokáig csak a női nem zavarában gondolkodott, és kifejezetten a szomatikus tünetekre fókuszált. Itt még sajnálatos módon a lélek egyáltalán nem került a látómezőbe. Miután a meddőségi kérdések igen nagy arányában nem találtak orvosi magyarázatot elkezdték pszichés oldalról vizsgálni a kérdést, de még ebben az esetben is csak a nőknél jártunk, ami aggasztóan sok megbélyegzéssel és pszichés problémával járt. Az orvostudomány további fejlődésével a megmagyarázhatatlan meddőségek száma elkezdett csökkenni. Emellett a férfiak vizsgálatba vonásával mára azt is látjuk, hogy a meddőségi problémák területén a két nem egyenlő arányban reprezentálja magát. Mit jelent ez a számok tekintetében? A WHO megfigyelései alapján a felnőtt populáció 17,5%-ról elmondható, hogy az élete folyamán legalább egyszer 12 hónapnyi védekezés nélküli szex után is sikertelenséget éltek meg a fogantatásban. Azok száma, pedig akiknél ez az állapot hosszabb ideig fennáll és esetlegesen külső segítségre van szükségük 10-12%. Ebből kifolyólag a meddőség modern pszichoszociális definíciója már egy pár reprodukciós zavarának tekinthető.

Egy pár működészavarának.

Egy párnak, aki szeretné bővíteni kettejük egységét egy gyermekkel.

Egy gyermekkel, akire nekik többet kell várni.

Mikor kerül egy ilyen folyamatba az örökbefogadás kérdése?

Személyes tapasztalataim szerint mindenkinél máshol. Vannak, akiknek az első pillanattól kezdve természetes és elfogadható egy olyan gyermekkel való családalapítás, akivel nincs biológiai kapcsolatuk. Vannak, akiknek ez a felismerés csak sok évnyi sikertelen próbálkozás hatására kerül előtérbe, és sok bennük a kérdés és talán a kétely is a témával kapcsolatban. Ezzel ellentétben viszont, valakiknél elsődleges lehetőségként szerepel az örökbefogadás, mert nem szeretnének orvosi beavatkozásokon átesni, és vannak olyanok is, akik viszont semmilyen körülmények között nem választanák ezt a lehetőséget.

Pedig az örökbefogadás alapvetően végigkíséri a történelmet, hiszen azóta létezik, hogy ember van a földön. A Biblia is nagyon sok örökbefogadással kapcsolatos történetet rejt, de emellett a különböző kultúrák mítoszai és meséi is tele vannak ilyen históriákkal. Az örökbefogadás fogalma és folyamata igen változatos átalakuláson ment keresztül és jutott el a mai formájáig. A múlt század közepén az adoptációt sok helyen tabuként kezelték, hiszen meddőnek lenni stigmatizált állapot volt, így hangsúlyos volt az eljárás titkos volta. Később megfigyelhető volt a fejlettebb gazdasági országok odafordulása a fejletlenebb régiók felé, egyfajta „optimista-idealista” felfogás mentén, szolidáris gesztust mutatva a harmadik világ országaiban élőknek. Miután a nemzetközi örökbefogadás népszerűsége csökkent, a hangsúly egyre inkább áttevődött az intézményekben élő gyermekekre, és a meddőségi élethelyzetek csökkentésére.

Találkoznak a rendszerben az elvárások és a lehetőségek?

Az örökbefogadásról sokaknak egy újszülött jut eszébe, azonban ők az örökbefogadható gyermekek csak kis százalékát teszik ki. Az adatok azt mutatják, hogy az örökbe adható gyermekeknek csupán 4-14%-a 3 év alatti. A legtöbb (55-73%) 10 évnél idősebb. Emellett az örökbe fogadható gyermekek egyharmada fogyatékkal él, de nekik csak a 2%-a talál családra. Így annak az esélye, hogy valaki egy kaukázusi rasszú, egészséges újszülöttet kapjon viszonylag kicsi, ezért fordulhat elő, hogy az átlagos várakozási idő 3-4 éve, de nem ritka, hogy valakik 6-7 éve várjanak.

Idősebb gyermekeknél felmerül a kérdés, hogy az egészséges kötődést megnehezíti-e a gyermek család nélküli, nevelőotthonban töltött időszaka. Emiatt nagy a felelőssége az örökbefogadó szülőknek, hogy átsegítsék a gyermeket ezen a nehéz kezdeti perióduson. A sikeres örökbefogadás egyik kulcsa, hogy a szülőjelöltek eléggé felkészültek-e szeretetteljes kapcsolat kialakítására egy olyan gyermekkel, akivel biológiai értelemben nincs kapcsolatuk. A vérszerinti gyermeküket nevelő párok esetében is nagyon megváltozik az élet, miután megszületett a gyermek, nekik azonban van közel 9 hónapuk felkészülni a kihívásokra. Az örökbefogadóknál ez a lehetőség nem adatik meg. Furcsa kettőssége a helyzetnek, hogy míg ez a folyamat rendszerint nagyon időigényes a hosszú várólisták miatt, mégis bizonytalan marad a gyermek érkezése a tekintetben, hogy hirtelen és váratlanul csöppen a család életébe. Ez pedig sokaknál szorongást és egyéb negatív érzelmeket hozhat felszínre.

Nehézséget okozhat még a leendő szülők gyermekkel kapcsolatos fenntartásai és kimondatlan elvárásai, amik gyakran nem egyeznek a gyermek természetével. A gyermek családba kerülése, főleg újszülött esetében igen váratlan, így a családi harmónia sem tud azonnal kialakulni, nagyobb gyermekeknél pedig a megváltozott környezethez való adaptálódás is időigényes folyamat.

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy „vajon képes leszek-e ugyanúgy szeretni, mintha a saját gyermekem lenne?” Azonban ezek a kétségek csak átmenetiek, mint ahogy Rucska Andrea és Kiss-Tóth Emőke interjús kutatásából is kiderült (http://www.irisro.org/pedagogia2016konfkotet/21RucskaAndrea-KisTothEmoke.pdf). Ebben részletesen kifejtik az örökbefogadást követően esetlegesen felmerülő nehézségeket a családi fészekben. A szülők nagy része egyet értett abban, hogy a következetesség és a rendszeres napirend kialakítása mellett a megfelelő figyelem és a szerető gondoskodás megadása nagyban hozzájárult a sikeres adaptációhoz. Nagyobb gyermekeknél sűrűn előforduló probléma volt az örökbefogadó anyától való szeparáció, de szinte minden gyermek erősen vágyott az emberi közelségre. Sok minden nem volt természetes számukra, legyen az egy meleg lakás, vagy a napi tisztálkodás, esetleg magának a fürdőszobának a látványa. Mindezek ellenére sokszor egy hosszabb szocializációs időszak után, de általában egy fél év leteltével ezeknek a gyerekeknek sikerült behozniuk a lemaradásaikat. Túlnyomó többségben az ilyen családot a folyamatban támogatja a rokonság és a barátok köre, azonban a gyermekeket a kortárs közösségekből érhetik atrocitások, ha kiderül a családi státuszuk.

Látható, hogy az örökbefogadás egyrészt nehéz, mert eddig nem ismert helyzetek és nehézségek elé állítja az összes résztvevőt, így főként az elején igen megterhelő lehet mindenki számára. Másrészt egy csodálatos folyamat, hiszen az örökbefogadott esélyt kap egy biztonságos szerető környezetben való felnövekedéshez, az örökbefogadó pedig lehetőséget, a szülői szerep megéléséhez.

A magyar jogi szabályozások elsősorban a házaspárokat preferálják, valamint az örökbefogadó pár mindkét tagjának magyar állampolgárnak kell lennie. A gyereknél a szülők legalább 16, legfeljebb 45 évvel lehetnek idősebbek és a jelentkezőnek minimum 25 évesnek kell lennie. Ha valaki szeretné a lehető leginkább átfogóbb képet kapni a lehetőségekről, szabályokról és ajánlásokról, akkor mindenképp látogasson el a https://orokbe.hu/eloszor-vagy-itt/orokbefogadas/ oldalra, ahol minden hasznos információt tematikusan megtalál.

És mi a szakmai álláspont az örökbefogadás és a lombikkezelések tekintetében?

Ebben nincs konszenzus. Ami biztos, hogy jogi akadálya nincs hivatalosan, csak ajánlások léteznek.

Sokan azt gondolják, hogy mindenképp abba kell hagyni a lombikkezeléseket és végérvényesen lemondani a vérszerinti gyermekről, ahhoz, hogy teljes odafordulással tudjanak elindulni ezen az úton, viszont vannak, akik szerint a lombik lezárása nem jelent egyet az örökbefogadás melletti teljes kiállással, így szerintük ez sem jelent nagyobb elköteleződést.

A helyzet nehézsége az idői szorításában rejlik, mivel az örökbefogadásra az átlag jelentkezők életkora 40 év, a várakozási idő minimum 3-4 év, és 45 év lehet a maximális korkülönbség. A lombikeljárásban lévő nők általában 37-40 évesek, és átlagosan minimum 3-4 kezelés szükséges egy várandóssághoz. Láthatóan a két idősáv nagy részben lefedi egymást, így nehéz helyzetbe kerülhetnek, azok, akiknek mindkét megoldás megfelelő.

Mostanra a hétköznapokban egyfajta „lopakodó szigorítás” lett megfigyelhető. A törvény nem mondja ki, hogy nem lehet a két eljárást egyszerre folytatni, a leellenőrizhetősége sem lehetséges semmilyen adatbázisból, azonban egyre több helyen a párt már az örökbefogadásra történő jelentkezéskor, a telefonban megkérdezik, hogy részt vesznek-e asszisztált reprodukciós eljárásban, és addig nem fogadják a jelentkezőket, míg nem zárulnak le az orvosi eljárások. Az is előfordulhat, hogy bár a párt fogadják, és alkalmasságot is kap, azonban kiajánlás nem érkezik meg hozzájuk, míg nem zárták le a lombikos próbálkozásokat (https://orokbe.hu/2020/08/24/lombik-es-orokbefogadas-egyszerre/ ).

Fentiek alapján mindenkinek magának kell mérlegelnie és eldöntenie, miként jár el. Olyan történetekre is találunk példát, amikor a pár egy sikeres örökbefogadás után továbbra is próbálkozik a mesterséges megtermékenyítéssel, annak érdekében, hogy a már meglévő gyermeküknek testvére legyen, és végül sikerrel járt a harmadik kezelés, így jelenleg két gyermekes családként élik a mindennapjaikat. Ők kifejezetten azt javasolták, hogy gondolkodjanak el a párok az örökbefogadáson a lombikbébiprogram mellett is, mivel fontos egyfajta komplex szemlélet egy olyan hatalmas rendszerben, ahol könnyen elvész az ember (https://gyerekszoba.hu/terhesseg/tanacsom-a-lombik-mellett-inditsd-el-az-orokbefogadast/ ). Van olyan történet is, ami ennek pont az ellenkezőjéről számol be. Kinga és férje épp az ötödik lombik eljárás közepén álltak, mikor váratlanul kaptak egy kiajánlást egy újszülött babához. A gyermeket örökbe fogadták így lettek teljes család, azonban ennek következtében nagyon nehéz kérdések elé állította őket az élet.  Lemondtak arról, hogy tovább bővítsék a családot, de még nem döntöttek a lefagyasztott embriók sorsáról (https://divany.hu/szuloseg/2015/05/25/tegnap_orokbefogadtunk_ma_nem_lesz_lombik/ ).

Sokféle út van, ami járható, és egészen biztos, hogy ezek nagy része nem, vagy csak rendkívül nehezen tervezhető. Ugyanúgy, ahogy a nehezített teherbeesés egy váratlan eseményként toppan az életünkbe, a többi esemény is sokszor nehezen számítható ki. Ami biztosan állítható, hogy egyaránt fontos a lelki és mentális felkészültség az orvosi kezelések mellett, hogy ezekben a nehéz és sokszor embert próbáló helyzetekben is képesek legyünk jó döntéseket hozni.

A Gondolatok és tények az örökbefogadásról bejegyzés először Budai Termékenységi Centrum-én jelent meg.