Egy gyermek megszületése – függetlenül attól, hogy nagy öröm a család számára – egyúttal normatív krízist is jelent, azaz egy olyan életeseményt, amely természetes az életút során, előre várható és bejósolható, ugyanakkor nagy feladat elé is állítja az újdonsült szülőket. Átrendeződést, új szerepek, új családi egyensúly kialakítását kívánja meg a család minden tagjától.
A kora gyermekkori fejlődés rendkívül gyors ütemű, szinte állandó a változás, és így a szülőknek is folyamatosan alkalmazkodniuk szükséges az újabb és újabb helyzetekhez, kihívásokhoz, és ez sok bizonytalanságot, akár tanácstalanságot is okozhat. Az első években számos kérdés merülhet fel a szülőkben, például a sírás, a megnyugtathatóság, a táplálás/evés, illetve az alvás, a napi rutin területein.
Rendben van-e, hogy ennyit sír a gyermekem? Miért sír, mi lehet a baj? Miért csak a kezemben nyugszik meg?
Hogyan tudnám segíteni, hogy kevesebbet ébredjen éjszakánként? Miért alszik el ilyen nehezen? Külön altassam vagy együtt aludjak -e vele?
Hogyan tudok a gyermek igényeinek megfelelő napi rutint kialakítani? Miért nem áll be egy rendszer a napjainkban?
Megfelelően táplálom, gyarapodik -e az elvárt mértékben? Miért utasítja vissza az ételt? Miért dobja le az ennivalót a földre? Miért válogat, miért nem eszi meg a darabos ételt?
Összefoglalóan regulációs zavaroknak hívjuk a korai életévekben (3 éves kor alatt) megjelenő viselkedésszabályozási, önszabályozási nehézségeket. A regulációs zavarokhoz soroljuk:
- az excesszív (erőteljes) sírást, nyugtalanságot (nehéz megnyugtathatóságot),
- alvászavart,
- táplálkozási és gyarapodási zavarokat,
De regulációs zavarnak tekinthető tágabb értelemben véve a játéktevékenység iránti érdeklődés csökkenése, a heves, elhúzódó testvérféltékenység, az extrém dac, túlzott, erőteljes szeparációs szorongás, kötődési problémák, nem szervi eredetű székrekedés, székletvisszatartás, heves ellenkezés, erős érzelmi kitörések, indulatok, (dührohamok, agresszió). Mindezek a zavarok a szülő-csecsemő/kisgyermek kapcsolat nehézségeit vonhatják maguk után, vagy fordítva, a kapcsolati nehézségek, elcsúszások is vezethetnek viselkedésbeli problémákhoz (Hédervári-Heller, 2020).
A kisgyermekkori regulációs zavarok előfordulási aránya az első évben kb. 5-10 %, később 16-18%. Ugyanakkor ennél nagyobb arányú lehet azoknak a családoknak a száma, akik valamilyen nehézséget élnek meg az alvás, evés, sírás, az érzelem- és viselkedésszabályozás területein. Fontos kiemelni, hogy nagy egyéni különbség lehet a szülők, családok között abban, hogy mit tekintenek egy adott élethelyzetben nehézségnek, mivel ez függ az aktuális megküzdési kapacitásaiktól, erőforrásaiktól, attól, hogy mennyi külső támogatást, segítséget kapnak, milyen egyedi élethelyzetben vannak, akár milyen egyéb stressztényezők vannak aktuálisan jelen az életükben, milyen családi jellemzőik vannak.
Sírás
Az újszülöttkorban fellépő hosszan tartó és vigasztalhatatlan sírás kezelése az egyik legnehezebb kihívást jelenti a szülők számára. Nagyon elbizonytalanító, sokszor kétségbeejtő tapasztalat a szülők számára, amikor a kisbabájuk keservesen sír, és nem tudják, hogy mi lehet a baj, mi lehet a sírás oka, hogyan tudnának segíteni a gyermeküknek. Tanácstalanok, hiszen már mindent kipróbáltak.
Excesszív (erőteljes) sírásról akkor beszélünk, amikor a csecsemő az első három hónapban legalább napi 3 órán át sír a hét legalább 3 napján, legalább 3 héten keresztül. A sírásnak ebben az esetben nincs szervi oka, nem valamilyen betegség, vagy egészségügyi állapot váltja ki a sírást. A csecsemő jellemzően nehezen megnyugtatható, sok esetben az ilyen babát nem lehet letenni, csak kézben, testközelségben (függőleges testhelyzetben) szeret lenni. Sokszor nyűgös, könnyen (túl)ingerelhető, gyakran elsírja magát. Főként az első 3 hónapban jelentkeznek ezek a sírással kapcsolatos tünetek, amit legtöbbször hasfájásnak, kólikának tulajdonítunk. Valójában azonban valószínűbb, hogy nem a hasfájás váltja ki a sírást, hanem a sok sírást vált ki hasfájást a csecsemőknél.
A sírás alapvető evolúciós funkciója az, hogy a gondozót odahívja a gyermekhez, azzal a céllal, hogy a felnőtt segítsen kielégíteni a gyermek azon szükségletét, melyet a sírással kommunikálni próbál (pl. éhség, stb). Ha a gyermek a szülő közbenjárására megnyugszik, pozitív reakciót adva ezáltal a szülő segítségére, az növeli a szülő magabiztosságát, és pozitív kapcsolódást, élményt jelent a gyermek számára is. Ugyanakkor, ha a szülő azt éli meg, hogy nem tudja megnyugtatni a csecsemőjét, aki vigasztalhatatlanul sír, az megingathatja a szülő énhatékonyság-érzését, és elcsúszásokat, nehézségeket okozhat a későbbiek során is.
A szülőben a tartós sírás elhúzódó izgalmi-éberségi állapotot okoz (ezzel reagál a szülő szervezete a gyermeksírásra), mely a társuló alváshiánnyal együtt kimerültséghez, magas stressz – szinthez, ingerlékenységhez vezethet. Hatalmas túlterhelést okozhat így a szülőknek ez a helyzet, melyre intenzív érzelmekkel reagálhatnak, úgy érezhetik, hogy nem jól értik a csecsemőjüket, negatív érzéseik, gondolataik alakulhatnak ki a szülőségükkel, szülői szerepükkel kapcsolatosan, alkalmatlanság vagy elutasítottság-érzés is jelentkezhet. Mindezekből következik, hogy nagyon fontos, hogy mielőbb segítséget, támogatást kaphassanak a családok ezekben a helyzetekben.
Alvás
Az alvásproblémák a leggyakoribb kora gyermekkori nehézségek közé tartoznak. Az újszülöttek alvása az első hónapokban nagy változáson megy keresztül, és nagy egyéni különbségek is vannak a gyermekek között az alvás tekintetében.
Az alvás területén jelentkező regulációs nehézség, ha a gyermek sokszor ébred éjszaka (óránként-kétóránként), és csak szülői segítséggel tud minden alkalommal visszaaludni. Előfordulhat, hogy a gyermek nehezen, lassan alszik vissza, akár éjszaka hosszabb ideig ébren van. Problémát jelenthet az esti altatás, ha nehezen alszik el a gyermek, fél óránál hosszabb ideig tart az elalvás. Előfordulhat, hogy nem alakul ki a nappal és éjszaka ritmusa, illetve a napszakok felcserélődnek. Az ébredésekhez, altatásokhoz heves sírások társulhatnak, nehezen lehet megnyugtatni ilyenkor a kisgyermeket. Előfordul, hogy olyan alvási szokások alakultak ki, amelyek egy idő után már megterhelőek és a szülők változtatni szeretnének (pl. csak ringatva, vagy babakocsiban/hordozókendőben/autóban alszik a gyermek stb).
Nagy egyéni különbségek vannak a családok között abban is, hogy mit tekintenek az alvás területén problémának. A szülők jellemzően akkor keresnek segítséget, amikor az alvás nagyon megterheli a családi rendszert, a szülők maguk is kimerültek, erőforrásaik végéhez értek. A gyermek alvása és a családi működés között kétirányú a kapcsolat, tehát oda-vissza hatnak egymásra ezek a faktorok, így a gyermeknél jelentkező alvásproblémák esetén az egész család támogatására fontos figyelmet szentelnünk.
Klasszikusan alvászavarokról 6- 8 hónapos kor felett beszélhetünk, hiszen az első hónapokban nagyon sokat változik, fejlődik a gyermekek alvása az idegrendszeri érésnek köszönhetően. Ugyanakkor már a korai időszakban is érdemes segítséget keresni, ha a szülők úgy érzik, hogy nehézséget okoz számukra az alvás – altatás területe, szeretnének a család egésze számára megfelelőbb szokásrendszert kialakítani.
Táplálás/evés
Szintén aggasztó a szülők számára, amikor a táplálás/evés területén szembesülnek nehézségekkel, mert például a gyermekük elutasítja a táplálást (akár a szoptatást/tápszeres táplálást vagy később a hozzátáplálást) és a szülő tart attól, hogy a gyermeke nem gyarapodik megfelelően. A táplálás egyébként is egy ingoványos terület, amivel kapcsolatosan nagyon sokféle tanácsot, információt kaphatnak a szülők, ami akár elbizonytalanító is lehet.
Táplálkozási és gyarapodási zavarokról akkor beszélhetünk, ha az evési problémák legalább 4 hétig fennállnak, tehát az átmeneti, akár betegséghez, fogzáshoz kapcsolódó visszaesésekre nem tekintünk evészavarként. Előfordul, hogy amikor nagy fejlődési mérföldkövek vannak a táplálkozásban, például a hozzátáplálás elején, vagy a pürés táplálásról a szilárd ételekre való átállás során, akkor átmeneti nehézségek jelennek meg, melyek idővel maguktól is rendeződnek. Ahogy nekünk felnőtteknek, úgy a gyermekeknek sem mindig ugyanolyan az étvágyuk, ebben lehetnek átmeneti zökkenők.
A jellemző problémák az első időszakban:
- a tápszer/anyatej visszautasítása,
- étvágytalanság,
- a gyarapodás elmaradása,
- elhúzódó etetés/evés (amikor a szoptatás vagy étkezés időtartama több mint 45 perc),
- szoptatási, nyelési problémák.
Fél éves kor körül megjelenő nehézségek:
- az evés elutasítása (a gyermek mintha nem is érezne éhséget, nem érdekli az evés),
- egyes ételek, ételcsoportok visszautasítása (pl. a darabos, szilárd ételek elutasítása),
- új (vagy bizonyos) ízek, textúrák elutasítása,
- extrém válogatósság (szelektív evés),
- furcsa étkezési szokások, kanál elutasítása,
- étkezés közbeni interakciók zavara szülő és gyermek között,
- poszttraumatikus etetési zavar (amikor például félrenyelés, száj-torok területeit érintő orvosi beavatkozások, műtét, hányás után jelentkezik evési nehézség)
Általában ezekben az esetekben az étkezési helyzetek feszültek, elhúzódóak, akár konfliktusosak lehetnek. A szülő nagy stresszt élhet át az étkezések során, az evéshez, gyarapodáshoz a családban aggodalom, feszültség, akár szorongás vagy más negatív érzés társulhat.
A szülők sokszor akkor keresnek szakembert, amikor a gyermek gyarapodása elmarad az elvárttól, de nem minden esetben járnak együtt a táplálkozási nehézségek alacsony testsúllyal, alultápláltsággal. Előfordulhat, hogy a gyermek tartja a súlyát, de problémát jelentő evési szokásai vannak (pl. visszautasítja a pürés vagy darabos ételt, de beviszi a szükséges kalóriát tápszerfogyasztással).
Érzelmi élet nehézségei
Jellemzően a 2. életévtől olyan nehézségek is megjelenhetnek, mint például az erős dac, ellenkezés, indulatok, heves érzelmi kitörések, mellyel kapcsolatosan a szülők bizonytalanok lehetnek abban, hogy hogyan reagáljanak a gyermek viselkedésére, hogyan segíthetik a gyermek érzelemszabályozásának fejlődését. Ebben az időszakban jellemző változás lehet a közösségbe kerülés, mely új típusú kérdéseket vethet fel a szülőkben (beszoktatás, elválás kezelése, segítése). Előfordul, hogy a szeparációs szorongás jelent problémát, vagy a kistestvér érkezése kapcsán a testvérféltékenység kezelése, esetleg a szobatisztaság kialakulása, a székletürítés területén jelentkeznek nehézségek (székrekedés, székletvisszatartás).
Regulációs zavarok oki háttere
Természetesen a szülőkben erős az igény, hogy megfejtsék, hogy miért alakult ki valamilyen tünet, probléma, mi az oka. Ugyanakkor erre a kérdést nehéz egzakt választ adni, mivel a regulációs zavarok mögött általában nem egy konkrét okot kell keresnünk, hanem ezek a nehézségek leggyakrabban több tényező egymásra hatása mentén alakulnak ki.
A gyermek oldaláról felmerülhetnek:
- veleszületett, genetikai tényezők, pl. a temperamentum jellemzők (nehéz temperamentum esetén jellemző ingerlékenység, nyugtalanság)
- biológiai tényezők pl. koraszülöttség, alacsony születési súly, állapotszabályozási nehézségek, betegségek (fertőzések hatásai stb.),
- egyéb testi adottságok, neurológiai eltérések,
- fejlődési késés
A szülők oldalát tekintve szerepet játszhatnak olyan tényezők, mint:
- a szorongás, depresszió a várandósság alatt vagy a szülés után,
- a szülés körüli nehézségek, mint pl. komplikált vagy traumatikus szülés, perinatális veszteségek,
- egyéb veszteségek, gyász,
- családi traumák hatásai,
- szülők gyermekkori tapasztalatai, mintái.
Vannak olyan környezeti tényezők is továbbá, melyek hozzáadódhatnak a nehézségek megjelenéséhez:
- sok változás a családban, bizonytalan élethelyzetek,
- magas családi stressz szint,
- konfliktusok, párkapcsolati problémák
- kevés külső támasz és segítség,
- egzisztenciális nehézségek,
- betegség a családban,
- szeparáció
Ugyanakkor számos védőfaktor is érvényesül a gyermekek fejlődése során (pl. könnyű temperamentum, válaszkész, szenzitív szülői gondoskodás, stabil családi háttér, összetartó család, jól működő párkapcsolat, kiterjedt segítő szociális háló, elérhető segítő szakemberek stb.), és ezek enyhíthetik vagy akár meg is előzhetik a nehézségek kialakulását. Így tehát elmondható, hogy mindezen tényezők bonyolult kölcsönhatása határozza meg, hogy milyen úton halad a gyermek és a család fejlődése.
Sosem a szülő vagy a gyermek tehet egy – egy nehézségről, inkább arra érdemes rátekinteni, hogy hogyan alakult a gyermek és a család története, fejlődése, hogyan kapcsolódnak, és hatnak egymásra, milyen erőforrásaik vannak, amire támaszkodni lehet, mit tehetünk az optimális fejlődés elősegítése érdekében, ebben milyen támogatásra, segítségre van szüksége a gyermeknek és a családnak.
írta: Senkár Éva
Felhasznált irodalom:
- Danis I., Németh T., Prónay B., Góczán – Szabó I., Hédervári – Heller É. (szerk.) (2020) Kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézet.
- Hédervári – Heller É. (2020). A szülő – csecsemő konzultáció és terápia. Animula Kiadó.
- DC:0-5. A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere. (2019) Medicina Könyvkiadó Zrt.
