A perinatális veszteség, amely magában foglalja a vetélést, a halvaszületést és a csecsemő korai halálát, mélyen érinti a szülőket és környezetüket. Habár a figyelem gyakran inkább az anyákra összpontosul, egyre több vizsgálat fókuszál az apák veszteségélményére. Az apák elfogadják a terhesség során a baba létezését, akit soha nem láttak és nem érintettek, miközben készülnek a jövőre és álmodoznak arról, hogy milyen apák lesznek majd. Ezért a baba és az apa közötti kötelék megszakadása még a születés előtt óriási csalódást és sokkot okozhat az apának (Armstrong, 2001).
Azt, hogy miben hasonló, illetve különböző az apai gyász az anyákétól számos tényezőtől függhet. Ilyen tényező például a társadalmi elvárások, a párkapcsolatban vagy családban betöltött szerep és az egyéni emocionális válaszok is. Annak megértésében, hogy hogyan hatnak ránk ezek a faktorok egy veszteségélmény során hozzájárulhat ahhoz, hogy miként lehet segíteni és feldolgozni a magzat vagy csecsemő elvesztését.
Miben más az apai gyász?
Aydin és Kabukcuoğlu (2021) elemzése rávilágít többek között arra, hogy bizonyos érzelmi válaszok, mint a szomorúság vagy az üresség érzése veszteséget követően ugyanúgy jellemző az apákra, mint az anyákra. Ám az apák esetében megjelent egy másik motívum is, ami pedig az „erős férfi” kép fenntartásához köthető. Számos apa számolt be arról, hogy a veszteség élményét követően nem akarta, hogy mások sírni lássák vagy úgy érezte erősnek kell maradnia a felesége támogatásáért. Így az érzelmek és a gyász feldolgozása nehézséget jelenthet.
A fent leírt szupportív szerepből adódóan, amit az apák betölthetnek, nehéz lehet a segítség kérés és annak megtalálása is. Sokan számoltak be arról, hogy környezetük nem érzékelte megfelelően a támogatásra való igényüket, fókuszuk inkább az anya veszteségére irányult vagy nehezen találtak olyan csoportokat, amik kifejezetten apáknak szóltak volna. Éppen ezért válik jelentőssé annak hangsúlyozása, hogy az apák támogatása is megfelelő figyelmet kapjon, ugyanis a családtól és barátoktól kapott támogatás jelentős mértékben segíthet. Ugyanez igaz a kapcsolatba kerülésre olyan emberekkel és rokonokkal, akik hasonló nehézségeken mentek keresztül és támaszt nyújthatnak a nehéz időkben.
Mi segíthet a veszteség élmény feldolgozásában?
- Külső támogatás keresése: Ahogy azt korábban említettük fontos, hogy az érintett apák ne maradjanak egyedül a fájdalmukkal. Barátokkal, családtagokkal vagy támogató csoportokkal való kapcsolattartás enyhítheti a magány érzését. A támogató csoportok különösen hasznosak lehetnek, mivel ott mások is hasonló veszteséget éltek át.
- Gyászterápia: A gyászterápia segíthet a veszteséggel kapcsolatos érzelmek megértésében és feldolgozásában.
- Párterápia: A párok számára hasznos lehet a párterápia is, amely segít megérteni egymás gyászfolyamatát és erősítheti a kapcsolatot. Támogatást nyújthat abban, hogy a gyászukat külön-külön és együtt egyaránt megéljék, mivel gyakori, hogy az időben és módban eltér egymástól.
- Szokások és emlékezés: A rituálék vagy szokások segíthetnek az apáknak abban, hogy érzelmi megnyugvást találjanak a veszteségben. Emléktárgyak készítése, temetés megtartása, vagy az éves évfordulók megünneplése mind segíthetik a gyász feldolgozását és a baba emlékének elfogadását.
- Egészséges életmód: A testi jólét szorosan összefügg az érzelmi egészséggel. Habár a gyász hatására hajlamosak lehetünk elhanyagolni egészségünket, fontos a megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a kellő pihenés biztosítása.
- Kommunikáció a partnerrel: A gyász különböző módon jelenhet meg a férfiak és a nők esetében. Fontos, hogy a párok nyíltan kommunikáljanak egymással érzéseikről, támogassák egymást és közösen dolgozzák fel a veszteséget.
- Egyéni terápia és tanácsadás: Az egyéni terápia segíthet abban, hogy egy szakemberrel együtt dolgozva jobban megértsük érzelmeinket és reakcióinkat a gyászra és elfogadjuk a történteket. Mindez segíthet az újrakezdésben való felkészítésben.
Tehát a perinatális veszteség során az apák támogatása létfontosságú. A nyitott kommunikáció, az érzelmek elfogadása és a szakmai segítség igénybevétele mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az apák is feldolgozhassák a gyászt és megtalálják az utat az elfogadás felé.
Hivatkozások:
Armstrong, D. (2001). Exploring fathers’ experiences of pregnancy after a prior perinatal loss. MCN: The American Journal of Maternal/Child Nursing, 26(3), 147–153.
Aydin, R., & Kabukcuoğlu, K. (2021). Fathers’ Experiences of Perinatal Loss: A Sample Meta-Synthesis Study. Journal of Family Issues, 42(9), 2083–2110. https://doi.org/10.1177/0192513X20966002
Szerző: Nagy-György Tilla
